elgondolkodtat a sok eu pénzen működő mobilitási program. tanárcsaere, diákcsere, szakmai látogatások, aspirantúrák, akademik jír öbród, stb.

egy haverom mesélte, hogy a nagyanyja most kilencven éves és soha életében nem lépte át ceglédbercel, vagy sajóputtonya, vagy valami istentelen kis falu határát (elfelejtettem a nevét). mondjuk én sem léptem át ezen falvak határát, de azért, mert soha sem jártam arra. ő meg úgy nem lépte át, hogy az egyikben bent született. és persze úgy tűnik, hogy ő volt illetve még ma is van bezárva, de lehet, hogy én vagyok kizárva valamiből. én világlátott vagyok. valamennyire legalábbis. de jó nekem?

azon járt az agyam, hogy azok a helyi értékek, amiket nagy erőkkel menteni akarunk folyton eu pénzekből is, mint pl a néptánc, meg a csuhéjjfonás, azok lehet, hogy nem is annyira értékesek. jó lenne most tudni, hogy mit fognak majd száz év múlva nagyon sajnálni, hogy mi nem őriztünk kellőképp meg. mert most is biztosan van egyfajta olyan bukolikus idillje a nemtudoménminek, amit mi most képzelünk a századelő parasztcsaládjairól. de nem is erről akartam beszélni.

elképzelek egy olyan társadalmat, ahol mindenki kedvére mobil. ahol nincsenek helyi értékekhez való kötődései az embereknek. elég bizarr. szatmári kazoníniája jut eszembe róla. ha ilyen lenne a világ, akkor elveszne minden, ami egy helyre jellemző tud lenni. egyenmaszlag lenne a világ. krémleves. az kell, hogy sokan ne mászkáljanak, hogy színes tudjon maradni a világ. ha sokan nem mászkálnak, akkor meg jó lenne tudni, hogy miért nem teszik azt. és jó lenne tudni, hogy a sok mobilitási program vajon miért is jó. vagy kinek jó. vagy egyáltalán van-e mobilitási program. vagy csak ugyanazok lesznek mobilak, mint akik egyébként is. mint a sulinet program, ahol állítólag jobbára csak olyanok vettek számítógépet, akik egyébként is vettek volna.

és azt, hogy bizonyos előnyöket élvezni tudnak a mobil emberek, azt még valahogy megértem, de hogy miért nem támogatja azokat az embereket az eu, akik 90 éven keresztül nem lépik át a saját falujuk határát, az nem értem. (egyáltalán nem mellesleg volt ezalatt az idő alatt még világháború is.)

szóval eu pénzből irtjuk a nem mobil embereket, holott valószeg az ilyen emberek hozzák létre, táplálják és őrzik létükkel, mindennapjaikkal azokat az értékeket, amiket majd pár évtized múlva nagy erőkkel meg próbálunk menteni majd szintén az eu pénzén.

ez az egész nagy mobilitási cucc, egy kicsit emlékeztet mélyen az ötvenes évek "én csak egy kis traktorista lány vagyok" szövegeire. lehet, hogy pár év múlva a csavargókat nem fogjuk irigyelni. vagy ahogyan mostanában mondani szokás: a társadalom mobil munkavállalóit.