mesélt nekem egy lány arról, hogy milyen lelkesen és ötletesen tanított irodalmat valami félnótásnak. tényleg lelkesen és tényleg ötletesen csinálhatta, amennyire ismerem. a gyerek azonban süket volt a témára mint a tök. ahogy ott mondta a neveket és stílusirányzatokat, hogy ki hova mikor miért tartozott, és ki honnan hova lépett mikor, akkor azon járt az agyam, hogy ez tisztára olyan lehet, mint a kortárs médiaszemélyiségek világa. ez a nagyongyopár gyerek is biztos tudja, hogy hazánkban vagy a nemzetközi sztárok között ki kivel kefélt félre, ki melyik tévéhez szegődött el mikor, és ki mikor honnan hová lépett. persze jó lenne valami ötletes transzfer, hogy az egyikben megfigyelhető népműveltséget át tudjuk valahogyan a másikra is vinni, de ilyen nem jutott eszembe.

viszont azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha valami rejtélyes okból kénytelen lennék én egy érettségire megtanulni, hogy lilu most kivel jár, és szellő úr melyik tévén vezet hiradót, meg béres alexandra benne van-e a nagy fogyásban, az épp olyan helyzet lenne, mint annak a debil gyereknek azzal foglalkozni, hogy ki volt ady nagy szerelme, nyugatos volt-e razumihin, vagy tagja volt-e az ötöknek dajka margit. meta-szintaktikailag tökéletesen ekvivalens kérdéseket tudnék feltenni a két területről. és, hogy ki a bunkó? hát nagy kérdés. ha egy társaságban nem tudom, hogy uri geller múlt héten sikeresen hajlított-e kanalat a tévékamerák előtt, akkor bunkó vagyok. nem nagyon, meg páran talán valami különös csodabogárként tisztelnek is, hogy ott hallom először, hogy uri geller még mindig él, mert tényleg nem láttam se a reklámokat sem az adásokat, de igazán mélye a társaság leír. elfordulnak tőlem, és egymás között, arra érdemesekkel vitatják meg az eseményeket.

bár a gyomrom forog tőle, de talán mégiscsak valamit kéne érettségin számonkérni a kortársakból. talán ez olyan picit mint a filmek. most jó alaposan meg fogok sérteni egy marék embert. nekem nagyon fura, hogy lehet érettségit adni valakinek, aki nem tudja, hogy az alábbiak közül ki a kakukktojás: vimvendersz, delakroá, bunyuel, antónióni, spílberg. ez azért érdekes, mert mégiscsak adunk nekik érettségit, mint ahogyan azoknak is, akik nem tudják, hogy melyik létezik, a dani-diéta vagy a norbi-diéta. pedig az egyik kínosabb társaságban, és többen tudják maguktól.

jó lenne ezt egy kicsivel tisztábban látni. pfejer azt mondja, hogy az a baj a közoktatással, hogy az arisztokraták tananyagát hozta le a közember számára, ahelyett, hogy a nép egyszerű gyermekének igényeit átgondolta volna. igen, egy arisztokratának kell tudni fejből, hogy ágis tragédiáját ki mikor követte el. lent ennek nincs értelme. talán nincs értelme. persze itt most kibukott belőlem az elitista. de tényleg nem hiszek abban, hogy elitté lehet egy népet nevelni. meg az aztán állandóan nézőpont kérdése. mármint, hogy mi elit. talán mindenki elitet nevel. csak másként. merthogy eleve másként gondol az elitre. talán mindenki fontosnak látja azokat nevelni, akiket a sors hozzá rendelt. azt meg mindnki igyekszik jóra. ez valami genetikus cucc kell legyen. azokban a csoportokban, ahol ilyen belső vágy nincs, azokban nagyobb lehetett a halandóság az evolúció alatt. vagy éppen most. persze feltéve, hogy volt valaha evolúció. ha innen nézem, akkor végtére is mindenki elitista nevelő.

de félretéve minden nevelési dolgot. nem találok egyetlen biztos pontot sem a talpam alatt, amire állva azt tudnám kiabálni a világba, hogy márpedig kikről kell tudnia valamit egyérett embernek, és kikről nem.

és azt veszem észre, hogy bár nagyon nem ismerem a kortárs médiavilágot, talán az életről elég sokat lehet tanulni nem csak ady aranyökörjéből, hanem abból is, ahogyan a médiaszemélyiségek magénélete zajlik. talán épp annyira érdekes tanulmányozni egyiket mint a másikat. talán épp annyira érdemes az egyikre időt szánni egy életből, mint a másikra. persze társaságban jobban felkapja mindenki a fejét, ha fejből idézek valaki felvilágosodáskori francia költőt, vagy pár mondat eszembejut sértetlen állapotban egy középkori gondolkodótól, mintha beszámolnék arról, hogy tegnap a barátokköztben mi és miért volt számomra érdekes. de csak ennyi. és hogy ezt mi okozza? valós tartalombeli különbség, vagy csak a csodáabogárnak kijáró tisztelet, mintha tapintás alapján tudnám megmondani egy villáskulcs méretét, vagy a vaj zsírtartalmát.