Tetszik az ötlet! Én benne lennék!

Az ötletet én is díjazom. Beszéljünk a hogyanról. Gergő, Te hogyan indulnál? Tehát az első lépés....azután jön a többi.

Gergő nem tudom, hogy indulna, de én elvonulok kicsit ismeretet szerezni erről a problémafa módszerről, fél szemem azért itt marad, mert egynémely esetben az ok-okozat, vagy probléma feltárása kedvemre való volna, meg rá is érek

elképzelhető, hogy probléma erdőt kell először megalkotnunk. ami nem baj, ha követi a megoldás erdő is. én benne vagyok.

a problémafa tényleg végtelenül egyszerű dolog, különösen komplex ismeretekre szerintem nincs szükség vele kapcsolatban. mondjuk az egy kicsit gondot okozhat, hogy megkülönböztessük magát a problémát mint entitást az okozástól mint folyamattól, mert az valahogy sosem annyira tiszta dolog, amikor az ember csinálja. csak így leírva nyilvánvaló.

meg az nehéz még, hogy a kijelölt területen maradjunk. könnyen felírunk olyan problémákat is, amik nem tartoznak a mi hatáskörünkbe, még ha esetleg valóban felelős is az oktatás a világháborúkért.

és Juli kérdésére, hogy hogyan állnék neki: azt hiszem hirdetnék egy kellően távoli időpontot, amikor feltételezem, hogy mindenki rá tud érni, aki akar ebben részt venni.

megbeszélünk lehetőleg ebben az országban egy helyet meg egy időpontot, ahol nekiülünk.

ott persze először meg kell beszélni, hogy valóban problémafával akarjuk a problémát feltárni, mert lehet, hogy ez még nem legitim a közösségben.

ha igen, akkor le kell ülni egy marék filctollal egy elegendően nagy papírra elég sok embernek, és közös egyesült erővel mindenki felírja, ami szívét nyomja. utána nyilakat és magyarázatokat teszünk hozzá.

ha nyolcan, vagy annál többen vagyunk, akkor praktikus keríteni legalább egy trénert, mert különben sok energia kárbavész.

utána valakiknek le kell tisztázni az eredményt szépen, és valahogy elektonikussá tenni. mondjuk lefényképezni. bár az nem túl szerencsés a későbbi szerkeszthetőséghez.

mondjuk a jó lenne, ha egy java guru valahogy szépen kezelhetővé tenné. ez után lehetne talán kongresszusi vitára bocsátani az anyagot. kicsit sok erőforrás fog elpocsékolódni azzal, hogy minden mindennel összefügg, és az emberek megpróbálnak teljes-gráfot (kuratowski gráf) varázsolni egy akármilyen fából is.

ezernyi kérdést felvet még, hogy hogyan lehetne nagy közösség által szerkeszteni problémafát. a delphi módszer például eleve sokezer résztvevős szerkesztésre van tervezve. a problémafa nem. azt még ki kéne találni, hogy hogyan tud működni. meglátjuk...

aztán ha idővel elkészül a problémafa, amit vállalhatónak tart a szervezetünk, akkor el lehet meditálni azon, hogy kéne ebből megoldásfát kreálni. nem könnyű feladat. ki kell találni, hogy hol lehet belenyúlni a rendszerbe. azért nehéz ez, mert azért vannak ezek a problémák, mert azon a szinten ahol megfogalmazzuk őket, azon a szinten nem megoldhatók. és persze azt hiszem ebben a körben elég fölösleges lenne elmagyaráznom, hogy az elkészült szakmai anyagot valószeg teljességgel fölösleges hazánk nagyjainak elküldeni, és remélni a dolgok javulását. tehát olyan megoldásfát kell találni, ami nem arról szól, hogy majd hogyan fogják helyettünk, felismerve a problémákat megoldani jó oktatáspolitikai döntésekkel a kérdést. azon kell elmeditálni, hogy nekünk van-e a rendszerbe beleszólásunk, illetve milyen módon.

ha azt látjuk, hogy nincs hihető út a megoldásfában, akkor a társaság ki kell mondja magáról, hogy nem túl konstruktív szervezet. ha meg van út, akkor meg el lehet meditálni, hogy hogyan, mikor, kik fognak milyen támogatással elindulni azon.

na valami ilyesmi.

olvasva a kommenteket, milyen árnyalt a mi nyelvünk! "lennék", "vagyok".
vagyokjunk már végre!

(most készül az ebédem, meg mosok is közben, de végiggondolom, és leírom kicsit rendszerezettebben a gondolataimat.)
és köszönet gergő neked!

Nem indulunk nulláról, hiszen a problémák szépen kiszedhetők az eddigi szövegekből. Mit gondolsz, Gergely, nem lenne érdemes ezekből egy listát csinálni és ezt egyeztetni, tisztázni, finomítani, kiegészíteni. Még mielőtt találkoznánk személyesen is. Elektronikusan is megtörténhetne az előkészület. Nagyon vad az ötlet? Úgy látom figyelve a folyamatot, hogy azért kristályosodik itt már valami halmaz, viszont az időegyeztetés elhúzódhat, és a vasat most kellene ütni.

Kedvem ugyan csepp sem, de muszáj lesz megcsinálni. Érzésem szerint a fa megalkotásánál az ágak viszonyát lesz majd nehéz tisztázni, vagyis, hogy melyik probléma miből ered. Én úgy képzelem, hogy magát a problémahalmazt mondjuk fel tudjuk vázolni két óra alatt, a tisztázás meg húsz óra, de ne legyen igazam.

Juli: hát nem tudom a választ. talán neki lehetne állni valahogy előkészülni, de nem látom pontosan, hogy hogyan. mert a legtöbb szövegben, beleértve a sajátjaimat is nem könnyű kiemelni a háromszavas gráfcsúcsokat. azon kívül, hogy "szar a közoktatás", "szar a fizetés" stb.
Szávai nagyon optimistán látja a dolgot. két óra elég feszített tempóban elég csak a főbb pontok meghatározására, és nem is lehet könnyen két részre bontani a csúcsok meg az élek folyamatát.
valami olyasmit látok megvalósíthatónak, hogy 3-4 ember összeülhetne egy pilot-fa készítésének mondjuk egy békésebb reggelen, és akkor estére már látni fogjuk, hogy mennyire megy ez.

egyébként nem gondolom, hogy elhúzódna nagyon a dolog. tényleg kell rá egy hónap, de nem több. az alatt nem hűl ki szerintem a vasunk.

a megoldásfa nélkül folytatni a munkát szerintem nem nagyon van értelme. magyarán magamnak is megcsinálnám, ha nincs partnerem hozzá, akkor is.

szívesen benne vagyok abban a 3-4 emberben, aki nekiáll a kezdeti problémafának. ezt tudom felajánlani most.

Rendben, megoldjuk záros határidőn belül. Élünk a felajánlott segítségeddel.

oké. mikor? jövő héten nekem még bármelyik nap jó lehet. preferálom keddet és csütörtököt. hm?

Félő, hogy kedden és csütörtökön a vidékiek, pedig az érdeklődők valamennyien azok, nem fognak tudni jönni. Ha "élőben" akarjuk megcsinálni, csak a hétvége jöhet számításba. Mindenesetre próbálkozom az előkészítéssel.

hétvége is OK. szept 27-es hétvége meg pláne oké.

Akkor próbálom akkorra szervezni!

Szerintem ez a problémafa arra nem jó, hogy megértsünk vele olyan dolgokat, amiket addig nem. Szerintem, de még nulla tapasztatom van róla.
A csontvázzá csupaszított kommunikáció viszont segíthet, hogy egy team jobban értse egymást - mert sajnos a nyelv igencsak képes torzításokra.
Matematikailag ekvivalens döntéseket máshogy megfogalmazva egészen más lesz az emberek választása. Hogy pedagógiai példát hozzak, nálunk pl. belevettük a házirendbe, hogy a dolgozatoknál a kettes ponthatára szakképző tagozaton húsz százalék, gimnáziumban harminc százalék. Ez ellen több évben felszólaltam, de nem sikerült meggyőznöm a kollegákat. Az utolsó alkalommal még egy utóbb a minisztériumba bekerülő közoktatási tótumfamktum is jelen volt, aki szintén nem értette, hogy mit akarok. Pedig ha figyelembe vesszük, hogy az elégséges szint néhány törvény által meghatározott, nem változtatható valami, akkor ez azt jelenti, hogy a dolgozatot még egy harmatgyenge osztályban is csak úgy állíthatom össze, hogy csak három-négy feladat lehet csak alapszintű, ami egyáltalán nem diákbarát intézkedés. Ennek ellenére a diákönkormányzat is lelkesen üdvözölte, mert ők is úgy értelmezték, hogy ugyanannak a dolgozatnak a 20%-ról van szó, aminek eddig az 50%-át kellett tudni.
(Ami a legviccesebb hogy igazuk lett, mert a "véreskezű" kollegák lusták voltak új feladatsorokat kitalálni, de ezt most kár volt megemlítenem, mert innentől nem jó példa.)
Akkor egy másik: ha azt mondom, az általános adó 20%, de a gyermektelenek további 20% gyermektelenségi adót fizetnek, akkor erre felhördülne a nép, ha viszont az általános adó 40% és a gyermektelenek 20% adókedvezményt kapnak, akkor az rendben van. Holott ugyanarról beszélünk.
Ha halmazokkal rajzoljuk le, hogy kik milyen iskolába járjanak, és milyen változtatásnak kire milyen következménye lenne, akkor nem a szavakon lovagolnánk, hogy ez "tehetséggondozás" vagy "szegregáció".

Kedves Csavarhúzós! Elgondolkodtatóak a példái. Például a dolgozatról szóló.
Van egy rendelkezés, ehhez, fetételezhetően létezik egy végrehajtási utasítás, amit a tantestületnek értelmeznie kell. A probléma, hogy a jogi szabályozás és a pedagógiai szempontok egyeztetésének nincs meg a gyakorlata, gyakran a szándéka sem.
Számomra itt az általánosnak nevezhető probléma lényege, hogy a jog eszköztárával a pedagógiai gyakorlat csak keretszerűen szabályozható. A százalékos meghatározás nyilván kötelező érvényű, de a pedagógiai értelmezés nem iktatható ki. A gond, hogy az iskolák gyakran beérik a szabály formális betartásával, és az ellenőrzés, azaz a számonkérhetőség is csak ezen alapul. Önmagukban ezek és a hasonló szabályok nem elegendők a pedagógiai tevékenység orientálására, ha csak a jogszabályok érvényesítésére törekednek a pedagógiai szempontok elsikkadnak.

A másik példa általános üzenete a központi rendelkezések rendkívül rossz kommunikációja, ami ebben az esetben manipulációs szándékú, és komoly bizalomvesztéssel jár

A két példa több pontos is kapcsolódik stb.

A lényeg, hogy hihetetlen mennyiségű probléma feltárása történt meg a mi köreinkben (www.osztalyfonok.hu) az utóbbi ifélévben, és ezeket fontos lenne strukturálni, mert ömlesztett formában szinte lehetetlen a megoldásukon gondolkodni. Erre javasolja Gergely az osztályfőnöki egyesület számára a problémafát.

Az időkeretet egy hatékony, gyakorlott munkacsapathoz mértem, akik felkészülve érkeznek, nem élnek lelki-társas életet, nincsenek élménybeszámolók, stb.

Majd én is készülök:
A protokoll 1183
10. A rejtőzések 1185
11. A bűnbak 1186
12. A játszmák 1189
13. Az erőszak 1193
14.irreleváns célkitűzések
15. Az utak lerövidítése 1208
16. A magára hagyott gyerek 1209
17. A tananyag relevanciája 1214
18. Az attitűd 1220
19. Az iskola mint hivatal

időt egyeztetni lesz nehéz.

kedves Csavarhúzós: a problémafa nem old meg semmit. sajnos. viszont segít abban, hogy olyan pontokat vegyünk benne észre, ami a megoldáshoz segíthet. vagy nem. a legvalószínűbb, hogy ilyen pontokat nem nagyon találunk. kb annyi esélyünk van, mint a gályaraboknak, akik látják, hogy a kapitány éppen hulla részeg, egyébként is fogyatékos, és egy szikla felé ostoroznak minket erősen. zendülni gyanus, hogy egyáltalán nem lehet. szóval itt gályarabként kéne valami okosat csinálni, vagy például az én esetemben a partról bekiabálva.

az biztos, hogy nem látok tisztán. látok hat különböző okot. tudom, hogy alacsonyak a tanári fizetések a minőségi munkához, tudom, hogy mást értünk mi pedagógiai szakértő alatt, mint azok akik alkalmazzák őket, vagy azok, akik magukat is azoknak hiszik. tudom, hogy nincs átgondolva ezernyi húsbamaró, alapvető fontosságú dolog. tudom, hogy nincs jó tanárképzés, tudom, hogy... a problémafa arra kell, hogy megtaláljuk utána benne azokat a sarkokat, ahonnan ki lehet fordítani a rendszert. ha lehet.
kedves Szávai, tökéletesen egyetértünk. és a pontok, amiket sorolsz, azok még tovább inspiráltak. kérlek gyere a problémafához. és kedves Csavarhúzós nagyon örülnék, ha te is jönnél.

Hol van a problémafa? Hova menjek?

27-én, szombaton 11 órakor veszi kezdetét a problémafa állítás. Földes Petra vállalta a moderálást. Írok mailen meghívókat, de az eddigi érdeklődők közül nem ismerem IZS és Csavarhúzós címét. Ha csatlakoztok a csapatunkhoz, írjátok meg ezt, kérlek, az osztalyfonokok.gmail.com címre

Rotterdammi Erasmus azt írja valahol, hogy a fecsegő ember (gyerek ) ) voltaképp kábítószerélvező. Teremt maga köré egy otthont, egy illuzionisztikus teret. Úgy bánik a beszéddel, mint aki az asztalosműhelyben csak játszani hajlandó a szerszámokkal, dolgozni nem.

Én hozzáteszem, hogy a csend, a horror vacui rémülete. Ennek eltüntetése érdekében történik a fecsegés, a szövegtér teremtés.

Gyakran tapasztalom pedagógus társaságban, hogy jönnek-jönnek a sztorik, problémák, dolgok, megállíthatatlanul, mert eddig nem volt hol elmondani, nincs tér nincs idő, nincs hely, és, ha épp adódik, akkor gátszakadás.

A probléma fa írást azért kell jól előkészíteni, hogy ne legyen ilyen gátszakadás.

Gondolom: osztalyfonokok@gmail.com

Kösz, István valóban kihagytam a kukacot, Te írtad a helyes címet. Gondolkodom én is az előkészítésen. A magam részéről átgondolom, összegyűjtöm az általam fontosnak látott problémákat, és jó lenne, ha minden résztvevő előzetesen ezt megtenné. Te, illetve Ti ezen kívül milyen előkészítést javasoltok? Lesz sok csomagolópapír és filctoll, brainstorminggal indulunk... Eddig ennyi biztos. Meg hogy Petra moderál.

hát akkor igazából Petra kell, hogy megszólaljon, hogy mivel kell készüljünk még.

Szávainak nagyon igaza van. kell egy baromi goromba moderátor, különben este rá fogunk haragudni. bár egy kicsit nekem sánta a hasonlat. mert a horrorvákui és csordultig telt pohár azok mintegy szinonímaként jelennek meg, ami csak bizonyos vonatkozásaiban ugyanazok.

Igen, két külön dolog! Vákum, meg sok víz!

részemről az öröm, hogy megrendelésre goromba lehetek.
készülni kell: természetesen kávéval, teával, pogácsával.
valamint a problémákkal olyan tömören, ahogy szávai is tette fenti felsorolásában. egy probléma megfogalmazása maximum három szóból álljon, és lehetőleg olyan szavakból, amit jó eséllyel egyformán értünk.
elég goromba voltam? vagy most még nem kell?

1.Hol tartunk, hova akarunk elérni, 2.melyik az a max 8 terület (ennél több, már kezelhetetlen), amibe bezsúfolhatjuk a bajainkat, 3.ezekhez mi tartozik - 4.érdemes vele foglalkozni vagy sem (mert nem befolyásolható - pl.ped. attitűd) 5. súlyozás - mennyit lendít a cél eléréséhez a kiválasztott és orvosolható probléma megoldása) 6. Annak a megint nem több, mint nyolc gondnak az orvoslása, ami lehetséges és vállalható.

Kedves Terepmunkás!

Úgy gondoljuk Petrával, hogy brainstorminggal indulunk, és együtt próbálunk csoportosítani, súlyozni. De elgondolkodtató a Te kérdéssorod is.

egyébként nekem fura a brainstorminggal indulás. de persze maximálisan bízom bennetek. mármint Petrában. kíváncsian várom, hogy mi lesz belőle.

strukturált brain-storming, ha létezik olyan :)
szóval persze gondolkodjatok rendszerben, mindenki a sajátjában, csak szerintem a közös munkát ne ezekből a rendszerekből indulva kezdjük... pusztán technológiai okból! képzeljétek el, hogy mi lesz abból, ha összejövünk, és mindenki előáll a fejében megszületett, önmagában koherens rendszerrel? ami abban a pillanatban szétrobban, amint elkezdjük egymáséval egyeztetni? s ott állunk majd 6-8, önmagában tökéletes rendszer romjain... ezért javaslom, hogy ne önálló rendszerekből induljunk, hanem vállaltan káoszból, és közös problémagyűjtés után határozzuk meg a központi problémákat, a szinteket, a kapcsolódásokat (lásd Hajni). Arra gondoltam, hogy konkrétan manipulálnánk kis problémakártyákkal, egy nagy asztalon tologatnánk, először néhány kiválasztott kártyát, aztán a többit... mint egy karácsonyfa díszítésénél. Bár, ahogy most írom, adódik egy másik stratégia: mindenki készülhet a saját rendszere rövid prezentációjával, meghallgatjuk egymást, és kiválasztunk egy rendszert, amivel tovább dolgozunk. Ahhoz gyűjtjük a kimaradt problémákat, illetve lebontjuk a benne szereplőket.
Melyikről mit gondoltok?
Ja és persze a gondolkodási keretet valóban jó lenne előre rögzíteni, hogy a problémák mekkora köréről szóljon a problémafa. javaslom azt a szempontot, hogy "amivel nekünk dolgunk lehet".

én Petra döntését elfogadom, bármi is legyen. nekem inkább a káoszos tetszik, dehát én ilyen vagyok. egyébként nem hiszem, hogy problémákkal akarnék még felkészülni. tele van velük több testtájam is.

de egyébként mégegy dolog van. el lehetne meditálni, hogy tényleg problémafával akarunk-e ezen a kérdéskörön meditálni. meg az is érdekes talán, hogy milyen céllal ülünk le. én el tudom mondani az enyimét:
én azért megyek oda, azért szánom erre az időmet, hogy eldöntsem magam számára, hogy van-e értelme időmet szánni az ezer sebből vérző, a klinikai halál állapotában vergődő iskolaügyre. van sok rossz ebben a világban, például az ártatlan fókabébik szenvedése :). akkor akarok az iskolaügyre szánni az életemből, ha azt látom, hogy tényleg van értelme. ha nem szélmalomharc. mert annak szerintem semmi értelme.

Rajtunk is áll, hogy szélmalomharc lesz-e. Különben hol az a szélmalom? A lényeg, hogy valahogy strukturáljuk a problémákat, és ha ez fa formájában a legcélszerűbb, akkor fa lesz, ha mást tartunk majd jónak, akkor más.

(Zárójelben csak annyit, hogy mostanában nagyon nem érek rá, mert a szabadidőmet a lakásfelújításra fordítom, és a központi fűtés elkészülése kezd egyre sürgetőbb lenni... A többi - tapétázás, villanyszerelés, festés - se nagyon ér rá, mert november elején születik majd a fiam.)
A problémafához nem nagyon tudok hozzászólni, de néhány ötlet, hogy a jelenlegi olyan-amilyen rendszerhez én hogy nyúlnék hozzá, ha én lennék a miniszter.

-Elvi probléma a tréner, segítő, és az értékelő-rangsoroló szerepek közötti ellentmondás. A gyakorlatban ez inkább a halmozottan problémás diákokkal kapcsolatban probléma, akiket csak a tankötelezettség tart az iskolapadban. Az előítéleten alapuló szegregáció elleni küzdelmet folytatnám, de az "utóítéleten" alapulót jónak tartom, aki annyira renitens, hogy végigjárja a fegyelmi fokozatokat, és végül a fegyelmi tárgyalás más iskolába helyezi, az ne egy ugyanolyan másik iskola legyen, hanem egy javító-nevelő (a szóösszetételnek van egy sajátos csengése, de az eredeti értelem lenne fontos.). Ott az értékelő és az oktató funkció szét lenne választva.

-A tanárokat is öt-hét éves rendszerességgel tesztelném. Mondjuk megiratnám velük a szakjukból az emelt szintű érettségit. (felső tagozat és középiskla) A PISA-tesztet is megiratnám velük, bár első körben csak titkosan, azaz csak az országos és így anonim statisztika lenne csak nyilvános. (Nem tudom, Ti hogy tapasztaljátok, de körülöttem vannak megdöbbentő esetek.)

-Ugyanezt a minisztériumok okatással kapcsolatos munkatársaival (OKJ-vizsgák összeállításáért felelős emberek, pl.) még rendszeresebben, az adott szakmának megfelelően a cégektől illetve külföldről beszerzett tesztekkel, mert mint tudjuk, fejétől bűzlik a hal. (A minisztert nem tesztelném, mert ugye én lennék a miniszter :-)

Na, mára ennyit....
Sok sikert a péntekhez!

Egyáltalán nem központi probléma, de szerintem lényeges:

Az érettségin felügyelő tanárok beosztásakor mindenki arra ügyel, hogy ne adott szakos tanár legyen a teremben. Adott a feltételezés, hogy egy szimpla matekérettségin a magyar tanár egy mínuszjelnyit sem tud segíteni, és fordítva. Na most ezzel az a probléma, hogy a tanárok maguk is így gondolják.
Az érettségi itt csak példa. Szerintem hülyeség, hogy ezzel a szakbarbár mentalitással álljon ki valki az osztály elé, mert arra kényszerít, hogy a diák válasszon, és azt sugallja, hogy ha elkötelezem magam valami mellett, nem lesz másra szükségem. Nem a tantárgyak kombinált oktatása mellett érvelek - noha szerintem az nem rossz program - de a teljesen szétszedett, sterilizált oktatás sem jó, csak megszokott. Középút?

maximálisan egyetértek. azért ügyelnek annyira a tanárok, mert kötelező. a "reál-humán" című postban erről már elég sokat írtam.

"Ha valakinek olyan szerencsétlenül alakul az élete, hogy „humántalan” lesz, az nagyon szomorú fejlődés-lélektani katasztrófa. Ennek a – sajnos valóban tömegesen előforduló – csonkaságnak egyik társadalmilag elfogadott megélése egy reálpálya választása, de ez nem összekeverendő az eredendő reálérdeklődéssel. Egyébként éppen a humántalanság, és a reál orientáció összekeveréséből ered például a pedagógustársadalom évenkénti, intézményesített, tömeges megszégyenítése, amikor például a matematikatanárt irodalom érettségire küldik felügyelni, azzal a sértő gúnnyal, hogy úgyse tud segíteni a diákoknak."

Elolvastam. Lehet, hogy még nem kéne addig pofáznom, amíg át nem rágom magam mindenen. De ez azért vicces.

ugyanmáááá

Sziasztok!
Érdeklődéssel olvasom a posztokat, most találtam rá a blogra.
Az elmúlt 4 évben sor került erre a megbeszélésre?

Nagy érdeklődéssel kérdezem, hogy látható már valahol az akkor problémafa? Látja valaki esélyét újra nekilendülni? Szívesen segíteném technikai megvalósíthatóságát ;)