évekig volt csütörtökön a vasárnapom. betegesen sokat dolgoztam akkor. pihenés gyanánt csütörtökönként tanítani jártam. most pénteken fogom ugyanezt tenni. juhéjj. beléptem abba a bizonyos iskolába... azt mondták, hogy sajnos csak három informatika óra van... azt mondtam nem baj. azt mondták, hogy lenne egy lukas órám. azt mondtam nem baj, ha taníthatok abban a lukas órában matekot. NÉGY boldog órát fogok tanítani. hamar végzek, még befér utána a napomba egy nyolcórás munkanap. nem tudom ugyan még, hogy mit fogok dolgozni, de a hobbimról már gondoskodtam :)

nagyon boldog vagyok. annyira hiányzott az iskolaszag. el sem hiszitek, ti tanárok. ti akik folyton taníthattok. és van egy zongora az informatika teremben!!! imádom már előre az egészet. nagyon imádom. nem volt kedvem hazajönni. az első tanárságból eredő fizetésemből veszek egy judo gi-t. merthogy az informatika teremmel szemben judo oktatás van péntekenként. a másik, ami nagyon hiányzik, az a judo.

kisiskola... megjelentem a folyosón, vártam pár percet az igazgatóra. látták a gyerekek, hogy idegen van köztük. tudták, hogy nem apuka vagyok és nem vízvezetékszerelő. produkálták magukat. persze nem direktbe, ahhoz már nagyok voltak, hanem figyelték, hogyan reagálok. ketten egymásnak estek. amolyan szolídan. birkóztak, hamar a földre kerültek. de jól elvoltak. nem volt semmi durvaság egyikükben sem. folyamatosan engem néztek fél szemmel, hogy most akkor mi lesz. megjelent az igazgatónéni a folyosó végén. nem vették észre. elindultam felé. nem kikerültem, hanem átléptem a gyerekeket a földön. baromira meg voltak sértődve. szemlátomást nekem készült a műsor. kedvesen megsimogattam azt amelyik vesztésre állt, ahogyan átléptem.