Lehet, hogy többre mennél, ha nem a tudomány oldaláról indulnál. A pedagógia tudományának csak akkor van létjogosultsága, ha segíti a gyakorlatot professzionálisan működni. Ritkán segíti, mondhatnám elvétve. Már a hittéríői szerepet is feladta, egy része leragadt, más része a fellegekbe vonult, csak éppen azt nem teszi, ami a dolga.

ezen gondolkodnom kell még, hogy mit jelent nem a tudomány oldaláról indulni. mert elvileg a tudomány oldala az csak annyit kéne jelentsem, hogy úgy gondolkodom, hogy közben tudom, hogy gondolkodom. gyakorlatból indulva meg talán nem könnyű nagy paradigmákat váltani. vagy leszokni a nagy paradigmaváltásokról. persze a jóég tudja. épp ez a lényeg, hogy ezen még gondolkodnom kell.

Nem minden tudományról gondolom így, csak éppen a pedagógiáról, amelyik évtizedekig át volt politizálva, régi hívei még mindig őrizni próbálják korábbi bástyáikat, amelyek meg sem látszanak rendülni, pedig valójában senkit sem érdekelnek. (Gondolj csak a Magyar Pedagógiából átemelt több, mint százéves kövületre, meg a saját ahhoz fűzött gondolataidra.)

A pedagógia tudomány jelenlegi képviselőit sem az érdekli, hogy mi van a pedagógiai gyakorlatban nevezetesen az óvodában, az iskolában (tisztelet a gyér kivételnek), hanem elméleteket gyártanak, kutatnak, vizsgálnak, mérnek (éljen az SPSS!), tudományos címeket szereznek, konferenciáznak, közben meg az élet öntörvényűen burjánzik, születnek az egyre átgondolatlanabb oktatáspolitikai döntések. Szétverődött egy rendszer, amiért ugyan nem kár, de nem épült helyette másik, eluralkodott a bizonytalanság és a káosz stb. stb. A pedagógiának mint alkalmazott tudománynak bizony össze kellene kapnia magát, hogy igazi tudománynak lehessen tekinteni. Kis honunkban én erre pillanatnyilag csekély esélyt látok. Örülnék a megalapozott cáfolatnak.

A nevelésfilozófiai jellegű kérdésfeltevéseknek (a "gondolkodásnak") persze van értelme, de a Te multimédiás írásodban is az volt a jó, hogy a valóságos helyzetből kiindulva, és ahhoz visszatérve fogalmazott meg továbbgondolandó gondolatokat. Valódi vitát gerjeszteni bizony minden szinten roppant nehéz. Ennek okai persze sejthetők, de most nem térek ki rájuk.

Ezért részben áporodott, részben üres és elszemélytelenedett, céltalannak tűnő ráadásul agyonbürokratizált a mi kis tudományos világunk (ami a pedagógiát illeti.)

most épp amúgysem vagyok nagy lelkesedéssel a pedagógia iránt. épp most gondoltam át egy marék dolgot, amik egyenként is elég elkeserítőek, így egybe meg kifejezetten elvették az életkedvem. pályát módosítok, úgy tűnik biznic konzálting ödvájzör leszek. juhéjj.
hívtak iskolát igazgatni gödöllőre, de nincs elég pénzem rá. albérlet, házasodom, talán nemsokára gyerekek... gondolom érted.
De azért azon jár az agyam, hogy hogyan lehetne akkor pedagógiát csinálni. mert látom, hogy kéne.
az össztársadalmi átgondolatlanság engem egyébként kezd már szórakoztatni. valahogy be kéne gyűrni olyan embereket a pedagógiai elitbe, akik meghatározókká válnának és mégis gondolkodnának. de annyira rettenetesen kontraszelektív az út oda. aki nyalásból és könyöklésből összesen nem ér el legalább nyolc pontot, az szinte esélytelen. vagy van valahol egy csillagkapu? csak nem vettem észre?
az a baj kedves Juli, hogy te voltál az első és egyelőre egyetlen, aki azt mondta, hogy értelmeseket is gondolok időnként.
az olcsó munkaerő, az olyan amilyen. lehet itt hivatásról bveszélni egy darabig, meg lehet hivatástudatból nyomorogni egy darabig, de ha egyszer az ország nem akar oktatásra jelentős összeget áldozni, mert más dolgok a fontosak szerinte, akkor más dolgok a fontosak. ilyen végtelenül egyszerű válasz.
amíg a neveléstudományok doktoraként hat felsőfokú végzettséggel a zsebemben tíz évnyi tanítás után iskolaigazgatói székben éppen annyit tudok keresni mint bádogossegédként, addig megérdemli az ország, hogy távoslági buszt vezessek, vagy bádogozzak. szeretek bádogozni.
akkor tudom, hogy mit csinálok, és tudom, hogymiért. mellesleg nem kell droidokkal szópárbajoznom, mocskolódó aljas és buta(!) emberekkel könyékharcba mennem hitvány, embertelen körülmények között.

Szerintem nem csak én mondtam azt, hogy olykor értelmeseket gondolsz, és sokan gondolják is ezt anélkül, hogy mondanák. Elég evidens a dolog. Bármilyen pocsék is a helyzet, nem hiszem, hogy ne lenne számodra más megoldás, mint a bádogosság. Bár ha szívesen csinálod, én bizony meg nem akadályozlak benne.

kedves Juli, a helyzet tényleg rosszabb mint gondolod. az egyetemen a kollégáim közül (a Gabit leszámítva, akivel nagyon hasonlóan gondolkodunk) egyetlen egy volt csak hajlandó beleolvasni a például a multimédiás cikkembe. ő annyit mondott, hogy pocsék, és azt javasolja, hogy még egy blogra se tegyem fel, mert végleg lejáratom magam. ez volt az egyetlen-egyetlen-egyetlen visszajelzés amit kaptam (ő egyébként a tanszékünk nálam fiatalabb pedagógiai kutató generáció szakembere). a tanszékvezetőnk csak annyit tudott mindig mondani, hogy a rettenetes a stílusom, és hogy így nem lehet írni, pláne ezt a cikket el sem olvasta, hiába küldtem neki is.
Tényleg te voltál az egyetlen, és a kis kocsmában a többiek, akik azt mondták, hogy jó cikk.
no meg egy évvel később a "csavarhúzós" írt rá egy kommentet, akivel most fejeztük be az első könyvünket, amihez persze nem is merek kiadót keresni, hanem inkább kiadom én.
ezért voltam annyira boldog veled találkozva, hogy van olyan közösségecske, aki érti amit írok. erről jut eszembe, volt beharangozva egy találkozó. tudsz róla valamit, hogy lesz-e.
és ha tudsz olyan pedagógiához kapcsolódó munkát, amitől nem kopik fel az állam, egy másodpercig sem tartsd vissza a hírt :)

Kedves Gergő!
A volt főnököd állítsa magát takarékra, mert egy kicsit sok belőle. Lenne néhány keresetlen szavam az ő produktumairól, stílusáról, meg emberi minőségéről, de ezt hagyjuk...
Miről írtatok könyvet a Csavarhúzóssal? Hátha lehet rá kiadót találni, bár kis hazánkban éppen semmi sem biztos. Szerintem teljesen jó a stílusod (sőt nagyon is jó).
Töprengek a munkán, alkalmi dolgok biztosan akadnak egy ilyen okos és felkészült fiúnak, de állandó státuszt lelni nem egyszerű.
Egy kósza kérdés (persze erről a másik felet is meg kell majd
kérdezni): nem lenne kedved legalább alkalomszerűen Kolozsváron a Babes Bólyain tanítani? Nagyon sokat ők sem fizetnek,
de egy olyan embernek, akiben van kezdeményezőkészség és lendület, mintha most könnyebben nyílna tér, mint itt. Nem kell hozzá áttelepülni, persze. Nagyon vad a gondolat?
Ha érdekel, utána járok.

a volt főnököm megérdemli az életét és a sikereit, meg a volt kollégáimat, meg a róla kialakult véleményt. úgy kell neki. annál nagyobb bűntetés nem kell senkinek. róla azt hiszem többé nem beszélek.

én egyelőre mindenre nyitott vagyok, szeretem az alkalmi munkát is, ha hamar kész van, és korrektül fizetnek. voltam jegyet árulni is. sok éve nem kaptam ilyen jó órabért, és kedvemre gondolkodtam közben.
kolozsvár jó hely, ha tudnak eleget fizetni, és elég szabad kezet adnak, szívesen megyek oda is tanítani, ha nem rabol el addig a google.
a könyvből mindjárt készül próbanyomat a gyomai kner-ben ha minden igaz, amint megvan, megtisztelnél, ha elfogadnál egy tiszteletpéldányt. kicsit karcos, kicsit éretlen, de ha tetszik, és tudsz segíteni kiadót keresni, akkor állok elébe nagyon szívesen.
egyébként a kicsit lejjebb megtalálható tudomány-ezotéria-áltudomány tengely című bejegyzésből lett idővel kis könyvecske.
de egyébként is most nagy könyvírási lázban égek, kiírok magamból mindent, ami az elmúlt években összegyűlt a fejemben, meg a laptopomban. hat könyvecske készül. három vár már a nyomdára.

Köszönöm előre is a könyvet, őszintén kíváncsi vagyok rá. Szeretem, amiket írsz.
Nincs valami olyan cikked, amit el lehetne küldeni Erdélybe? Van az Erdélyi Pszichológiai Szemle folyóirat, nem tudom, vevők-e a Te gondolataidra, de meg lehet próbálni. (Elég tekintélyes folyóirat.) Ők engem is pszichológusnak kezelnek, mert a pedagógiát baromságnak tartják. Persze nincs igazuk, de a tapasztalataik ezt támasztják alá. (Náluk még a mienkénél is áporodottabb és átpolitizáltabb a pedagógia "tudomány".) Ha van olyan jó friss írásod, ahol rendben van a könyvészet (mert arra kényesek), meg vannak nemzetközi hivatkozások, érdemes kipróbálni őket. Azután ki tudja? A google biztosan jobban fizet, de a kapcsolatok sok mindenre jók lehetnek.

hát nem tudom... nem akarok én már újságokat keresni. meguntam. megírom, kiadom, szarok a helyesírásra is, meg a nem megengedett szavakra, csak akkor hivatkozok, ha olyan kedvem van, vagy ha fontosnak látom. ha valaki akarja majd olvassa, ha meg senki, akkor meg nem kell olvasni. még két-három hét alatt befejezem, utána házasodom, nászút, és szeptembertől már csak hobbiként fogok pedagógiával foglalkozni.