De szép is lenne! Támogatom! Felszabadulnak az estéim, a vasárnap délutánjaim! Tyű, a mindenit! És még nincs is április!

az, hogy esetleg elüt a jelenlegi tanári munkától, a lelkes, lelkiismeretes tanár munkájától, az egy dolog. de nemszabad azért félresöpörni ezt a gondolatkísérletet. tényleg komolyan gondolom. mármint gondolatkísérlet szintjén legalábbis.
ha egyszer a cégek annyira azt akarják, hogy a dolgozók képesek legyenek annyira elválasztottan élni, akkor erre tényleg fel kell készíteni az embereket. az, hogy kinek-kinek a gyomra forog, az meg hát sajnos magánügy :)

történtek már erre kísérletek az oktatásban is. du. 4-ig benn kell tartózkodni, jelenléti ívet kell írni. formálisan nagyon rendben van, csak éppen a lényeg sikkad el. amíg nincs saját kuckóm az iskolában, ahol nem zavarnak a kollégák, ill. én nem zavarom őket, amikor dolgozni akarnak, amíg nincs helye annak a rengeteg "kacatnak", ami otthon engem körülvesz, amikor készülök másnapra, addig nem tudom elképzelni ezt a formát. pedig van létjogosultsága. nem jó az, hogy hazaviszem az iskolai gondjaimat, ill. beviszem az iskolába az otthoni nyűgeimet. nem vagyok tőlük elég hatékony se itt, se ott. most is, ebédfőzés közben be-bekukkantok a virtuális tanáriba, aztán folytatom a terítést, ésatöbbi. de ez születési hiba, a térben több párhuzamos sík létezik. és én mindegyiken ott akarok lenni. mégha félfenékkel is.
de gondolkodom a problémán, mert érdemes.

hát akkor jóétvágyat :)
egyébként én nem a tanárokra gondoltam, hanem inkább a diákokra, de tényleg tanárokra is vonatkozhatna. vagy nem. nem tudom

Az a baj a szétválasztással, hogy együgyű vagyok, ha valami fontos foglalkoztat, akkor az reggeltől éjszakáig fontos, és egyébként is egésznek csak minden oldalammal együtt érzem magamat. A diákokra is igaz szerintem, mert emberből vannak a nagy cégek pedig olyan munkaerőt, legjobb esetben munkatársat akarnak alkalmazni akit 100% használnak, amíg kell aztán lapát, de én nem jövendő munkavállalónak akarom a diákjaimat tekinteni, hanem embernek.

hát sok kérdés van itt egybe. az egyik, hogy milyen a mostani munkaerő-foglalkoztatás. én úgy látom, hogy egyre több az olyan cég, aki nem sok csapatépítésen jól belelkesíteni akarja a dolgozókat, hogy azok utána éjjelnappal dolgozzanak a családjuk kárára, hanem olyan cégek, akiknek az a fontos, hogy a dolgozóknak csak akkor legyen fontos a munka, amikor bent vannak, és a mikor otthon vannak, akkor meg legyen számukra a pihenés a fontos. a többi még bonyolultabb kérdés, arra most itt nem is tudok érdemben válaszolni. gondolkodom még rajta

Szerintem az ötlet jogos, és megfontolandó! Persze nem minden munkahely olyan, ami igényli a szigorú szétválasztást, de azért a többség igen. (Bár azért titokban a legtöbb rabszolgatartó örül, ha a rabszolgája otthon is azon rágódik, hogy hogyan tud jobban dolgozni másnap.)
És igen, ne legyen házifeladat. Illetve ne így, mint most. Ez a rendszer amúgy se szimpi. Amit a tanár nem tud megtanítani az órán, azt feladja házinak. (Mert a gyerek otthon egyedül jobban meg tud bírkózni a feladattal, mint csapatban, hozzáértő vezetővel?)

Házifeladat helyett legyenek projektfeladatok, amik nem kötődnek a tankönyv betűjéhez, és nagyobb szabadságot adnak a gyereknek abban, hogy mivel szeretne foglalkozni. Vigyázat, vesszőparipa következik: legyenek szakkörök, önképzőkörök, kamarazenekarok, szóljon a garázsrock.

az akg jut eszembe erről. ha jól emlékszem, akkor ott volt, hogy valami pontok jártak mindenért, és a gyereknek nem feltétlenül kellett házifeladatot csinálni. valahogy megpróbálták egybeintegrálni a sportosztály, a drámatagozat, és a felkészülős gimnáziumok előnyeit. hogy hogyan sikerült ez a rendszer azt nem tudom. talán utána lehetne gondolni.

Nem szívesen adok fel otthoni feladatot. Ha mégis, azt azért teszem -9. 10. ben-, hogy azokat a készségeket gyakorolják, amelyekre szükségük van. (Ezeket még általános iskolából kellet volna hozniuk. Vonalzó, körzõ, olló, kés, ragasztó használata.) 11.-13. ban nincs értelme, mert nem csinálják meg.
Az otthoni feladat elkészítése önálló munkára, felelõsségre, saját idõbeosztásra is szorítana.