az ég tudja, hogy mióta hanyan tanulták meg, és miért a szamárindulót zongorán. miért van, hogy mindenki lejátssza, és miért van, hogy mindenki utálja. na ezen gondolkodom így a teraszon ahányszor meghallom itt nem túl messze valamelyik ház nyitott ablaka mögött a valószínűtlenül igényesen felhangolt zongorán klimpírozgató valakit. azt hiszem kompetencia-motiváció a megoldás a tanulás, és a lejátszás miértjére, az utálatéra pedig az, hogy mindenki tisztában van vele, hogy álságos a tudás. Azt mondjuk nem tudom, hogy az álságos tudást miért utáljuk. talán azért mert ha valaki elismertebb lenne nálunk indokolatlanul, akkor mi kerülünk hátrányba.
a für elise-t már csak azok játszák, akik tanultak valaha. azt is utáljuk. de miért van ilyen rettentően kevés ilyen szám. na ezt már nem tudom. egyszerű, könnyen tanulható, látványos és idegesítő számot nem nehéz komponálni. de mégis csak ez van. jó lenne tudni, hogy ez mennyire nemzetközi. ja és mégegy kérdés: miért van ez csak zongorára. miért nincs egy olyan szám, amit minden második ember el tud játszani szaxofonon. persze a szaxofon nehezen szólal meg, de tényleg csak ez az oka? mi van akkor a furulyával?