HTML

oktatás-filozófia

oké, hogy van iskola, de miért? milyen jó lenne, ha összetalálkoznának azok az emberek, akik gondolnak erről az egészről valamit. valami nem aprópénzt. valami teljességgel haszontalannak tűnőt. Ha gondolatok ébrednének, inspirálódnánk. ki tudja? hátha hasznos ez az egész valahol.

Friss topikok

  • eaposztrof: Nagy érdeklődéssel kérdezem, hogy látható már valahol az akkor problémafa? Látja valaki esélyét új... (2021.01.29. 01:48) problémafa
  • hanger: :) újabban az ofoe oldalán vannak írásaim. ofoe.hu (2013.01.22. 11:06) a szakoktatás sem lehet mesés
  • Ghandino: Miért is kell megtanítani egy gyereket írásban osztani? Nos, mint reálos tanár az alábbi érveket t... (2011.12.23. 01:40) osztás
  • asdsf: De azért, hogy tanuljon valamit had mondjam el, hogy aki ebben a világban számon kéri egy emberen,... (2011.12.15. 11:20) Algernon jelenség az oktatásban
  • hanger: ez a tanárok hiábja. a tanártársadalom hibája. a tanárok összességében azért elégedettek a helyzet... (2009.09.24. 14:27) tanári fizetés

Linkblog

2009.02.06. 21:13 hanger

hát igen...

rég voltam itt. nem is olyan nehéz elhagyni a pályát, mint gondoltam. illetve nem lehetetlen, csak elég nehéz. talán tudjátok, most egy kis iskolában péntek délelőttönként informatikát tanítok. három kis osztályban. ma történt:

kis osztályban nagyon nehezn alakul az osztályközösség. pláne, ha nemúgy válogatják össze a gyerekeket, mint egy team-be, ahol arra figyelnek, hogy jól összepasszoljanak az emberek. itt is nehéz. negyedikes kicsik. a gépterem ajtaja előtt a kicsöngetés pillanatában egymás lábát tiporják. nem is engednek az ajtóhoz, hogy ki tudjam nyitni. jó érzés. a gépek miatt tülekednek. van egy rossz, ami tényleg alig üzemképes és az összes többi lényegében tökegyformán szar gépek. p3ból a lassabbak, valami elenyésző kis memóriácskával.

nagy harc van a helyekért. néha félek, hogy valaki beleugrik fejjel egy monitorba. eddig még semmi ilyen természetű dráma nem volt. van két negyedikes lány, akik között egyéb téren is nagy a harc. hát itt is. mindketten folyton ugyanaz a gép elé akarnak ülni. már a takarítók azzal vártak, hogy tegyek igazságot közöttük, mert a folyosón emiatt nagy a kiabálás. hát én nem teszek igazságot. pont jó ez a terep arra,hogy megtanuljanak kompromisszumot kötni kulturáltan. megtanuljanak beszélni egymással. ez a két csaj halálpont ugyanígy fog vitatkozni egy-egy pasin pár év múlva. no ott úgysem szabad majd igazságot tennem. egy darabig nem csináltam semmit. békésen mosolyogtam. vártam, hogy megoldódjék. nem oldódott meg. egyre elszabadultabban kiabáltak, szép lassan beszállt az osztály, mindenki mondta a magáét, hogy kinek miért lenne joga nem odaülni, vagy odaülni. aztán az egyik fiú odament, és eléggé alaposan sípcsonton rúgta az egyik lányt. mondtam, hogy ezt nem lehet. érdekesen alakult utána a helyzet. ez sem oldott meg semmit.

aztán mondtam, hogy lányok, ez a vita ilyen formában azt hiszem nem tartozik az osztályra, inkább menjünk ki a folyosóra. otthagytam a többieket játszani(!) a teremben, és kimentem velük az üvegajtó elé. nagy durcásan álltak karbatett kézzel egymás felé nem is fordulva. kivittem két széket a folyosóra (letettem egymással szembe nagyon közel), és elmondtam nekik, hogy most azért jöttünk ki, hogy megtanuljanak ilyen dolgot hatékonyan egymást szeretve megbeszélni, mert az kábé százezerszer fontosabb, mint ez a szaros informatika, ami engem is csak elég felületesen érdekel. elkezdték nekem bizonygatni, hogy melyikük mennyire jogosan ülne ott. annyira szeretnivalók voltak... még az is előjött, hogy ki vette el a másik kedvenc színét. tényleg. aztán amikor éppen nagyon belemelegedtek, hogy meséljenek nekem, és kedvesen rájukmosolyogtam, és mondtam, hogy akkor bent várom őket, ha megvan a megoldásuk. no ezen eléggé besértődtek. aztán tíz perc múlva kimentem egy almával hozzájuk, tiszta nemtörődöm arccal, hogy hogyan állnak. mintha két jóbarátnőhöz mentem volna, akik épp mikulást ragasztanak kartonból, és azt kérdezném, hogy hogyan állnak. elfeleztem az almát, egy-egy felét odakínáltam nekik. az egyik "nem szeretem az almát" a másik "most nem szeretem az almát". mondtam, hogy az mesés, mert én meg imádom, és akkor nekem jut. csámcsogtam, mint egy teniszmeccsen, kényelmesen hátradőltem az elsősök cipőtartó dobozán, és vártam az eredményt. ezen erősen megütköztek. amikor megint elkezdték nekem bizonygatni az igazukat, kinevettem őket. "ti tényleg azt hiszitek, hogy én most igazságot fogok köztetek tenni??? hogy engem kell meggyőznötök valamiről??? szóltam én bele valaha, hogy hova ültök???"

onnan még tíz perc volt a megoldás. felajánlották egymásnak sírva a tízóraijukat. a mait, sőt heti rendszerességgel is. sőt hétfőtől csütörtökig az összeset felajánlotta az egyik. aztán volt, hogy ketten üljenek a gép előtt, de akkor meg nem tudtak megállapodni, hogy kié az egér, és kié a klaviatúra. aztán, hogy...

végül három gépet kellett tegyek arra az asztalra, amelyiknél ültek. ippegpontcsak elfért. az óra nagyobbik fele kárbament. ugye, egy kicsit így tűnik. valójában az óra nagyobbik fele talán a leghasznosabb volt ebben a félévben. legalábbis amióta tanítom őket. utána az óra végén bejelentettem, hogy itthagyom őket más munkám miatt. hiányozni fogok nekik.

 

 

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://oktatasfilozofia.blog.hu/api/trackback/id/tr11927381

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

meseszép 2009.02.08. 16:25:58

na látod, ezért hiányzol nekem! merő önzésből. :)
én mindig túlhabzok, meg akarok oldani mindent, mert ha nem sima, meg elvágólag, akkor nincs rendben a világ, te meg lazán leírsz pár sort, és többet tanulok magamról, meg a szakmáról, mint 6 tanfolyamon együttesen.
uff.
süti beállítások módosítása