Olvasva a pedagógiai programokat ma tíz iskola közül tíz kreativitásra nevel. Igen? Hol a sok kreatív elme? Meg egyébként is mi az, hogy kreatív elme? Kinyitok egy „kreatív hobby” című könyvet, és megnézem benne, hogy hogyan csinál valamit aki kreatív és utána halálpontugyanúgy megcsinálom én is? Egyáltalán mi szükség van kreatív elmékre? Egyáltalán ki mondta, hogy kreatív elmékre van szükség. Általában nem is keresnek jól, nem is különösen boldogok a kreatív emberek. Nekik sem jó. Meg mit csinál egy kreatív ember, ha véletlenül postásnak, vagy bevásárlócenter pénztárosának megy? Másképp pakolja a dolgokat? Nem, hanem egy életen keresztül anyáz, hogy nem csinálhat valamit egyszerűen, kényelmesen, gyorsan, hanem kénytelen oly bután, ahogy azt valami nagyon-nem-kreatív elme kitalálta. Még ha elfogadnám is, hogy lehet valahogy kreativitásra nevelni, akkor sem látom be, hogy minek. Vagy ha még esetleg egyes esetekben be is látom, akkor sem látom be, hogy minek egy egész országot ilyenre nevelni. Kész szerencse, hogy nem sikerül. Kíváncsi lennék egy olyan kutatásra, ahol a világ legkevésbé kreatív tanári karának kell kreativitásra nevelniük.
Jó, kiélcelődtem magam. Ez egy buta divatszó. Azt akarja kifejezni, hogy az iskola trendi. Figyel a divatra. Nem kell aggódni kedves szülő, az iskola úgysem tudja megvalósítani, amit mond.
Tegyük fel, hogy tanítok egy nem kreatív iskolában öt éve (vigyázat nem azt jelenti, hogy konzervatív). Ugyanolyan, mint a többi átlagos, csak éppen nem nevel kreativitásra. Hogyan kellett azt csinálni? Most átmentem egy másik iskolába. Ami szintén tökugyanolyan, mint egy átlag iskola, csak kreativitásra is nevel. Miben változik a munkám?
Nem tudom. Itt töprengek egy órája, és még mindig nem tudok választ adni. Fogalmam sincs. Talán nem mennék nem kreatív iskolába, talán más meg nem menne kreatív iskolába, és akkor a tanárok személyisége adná a differenciálódást. Talán. De ez még mindig csak a válasz elkerülése. Najó. Tényleg elég a kreativitásból. Nem vezet sehova.