HTML

oktatás-filozófia

oké, hogy van iskola, de miért? milyen jó lenne, ha összetalálkoznának azok az emberek, akik gondolnak erről az egészről valamit. valami nem aprópénzt. valami teljességgel haszontalannak tűnőt. Ha gondolatok ébrednének, inspirálódnánk. ki tudja? hátha hasznos ez az egész valahol.

Friss topikok

  • eaposztrof: Nagy érdeklődéssel kérdezem, hogy látható már valahol az akkor problémafa? Látja valaki esélyét új... (2021.01.29. 01:48) problémafa
  • hanger: :) újabban az ofoe oldalán vannak írásaim. ofoe.hu (2013.01.22. 11:06) a szakoktatás sem lehet mesés
  • Ghandino: Miért is kell megtanítani egy gyereket írásban osztani? Nos, mint reálos tanár az alábbi érveket t... (2011.12.23. 01:40) osztás
  • asdsf: De azért, hogy tanuljon valamit had mondjam el, hogy aki ebben a világban számon kéri egy emberen,... (2011.12.15. 11:20) Algernon jelenség az oktatásban
  • hanger: ez a tanárok hiábja. a tanártársadalom hibája. a tanárok összességében azért elégedettek a helyzet... (2009.09.24. 14:27) tanári fizetés

Linkblog

2007.12.28. 08:01 hanger

Tudomány-ezotéria-áltudomány tengely

Itt ülök a Széchenyi Könyvtárban. Könyökölök és nézem a plafont. Most fejeztem be az ebédemet, ami egyáltalán nem tartozik a témához. Utálom a büféebédeket, de ez szintén nem tartozik a témához. Azon gondolkodom (ez már a témához tartozik), hogy fura lenne, ha ezt a helyet egészen másra is használnák vasárnap vagy hétfőn, vagy amikor éjszaka zárva van. A könyvtár este nyolckor bezár. Egészen jó helyen van sok szempontból. Lehetne itt például diszkót nyitni, mert nem lakik senki a közelben, vagy ami nem is annyira testidegen, egy igazi tiszti kaszinót. Mondjuk Széchenyi Diszkó vagy Széchenyi Kaszinó lenne a neve. Kapunyitás nyolckor, zárás hajnali hatkor, hogy legyen idő még kitakarítani nyitás előtt.

Próbálok belegondolni. Elképzelem, hogy a hangfalakat, a diszkó-fényeket és a DJ pulpitusát is nyomtalanul eltakarják nappalra. Feltételezem, hogy a habparti sem hagy nyomot a könyveken, és hogy kizárólag csak olyan italokat és ételeket szolgálnak fel, amit nyomtalanul lehet kitakarítani a szőnyegből. Azt kellene mondanom, hogy örvendetes, korunk „homo oeconomicus”-át dícsérő épülethasznosítási program szerint járnak el, azonban valami itt belül a lelkemben abban bízik, hogy éjszakánként itt sötét van és csönd. Abban bízom, hogy semmi sem háborgatja a végtelen nyugalmat. Abban bízom, hogy a könyvek birodalmát még hangos szóval sem zavarja az éjjeliőr. Rosszul esne a tudat, hogy este nyolc után hangosan beszél valaki mobiltelefonon itt ezen a szent helyen, a tudomány suttogós fellegvárában. Mondtam én ezt másoknak, és úgy tűnik, nem csak én vagyok ezzel így. Talán mondhatom azt, hogy többségi elvárás, hogy a Széchenyi Könyvtárban márpedig legyen éjszaka csönd és sötét. A hely szelleméhez, sokan úgy érezzük, hogy ez passzol. Messzire űzné innen a zajos zsibvásár, a püfölős diszkózene a tudományos kutatás múzsáit, a könyvtár ódon szellemeit.

[…]

Na most akkor tudományosan elemzem, hogy mit írtam az előző bekezdésbe. Egy darabig a saját lelkemmel próbáltam érvelni, ami többek szerint nincs, meg annak jóérzésével, ami mégtöbbek szerint nincs (tessék megkérdezni a hallgatóimat, diákjaimat), utána meg mindenféle szellemekre hivatkoztam mat-fiz szakos létemre (ez még gázabb). Például a hely szellemére. Egy ideje az a hivatalos álláspont, hogy szellemek márpedig nincsenek, így nyilván helyszellemek sincsenek, de én mégis idehoztam a görög mondavilágból is egy elemet, hogy igazoljak egy olyan állítást, ami viszont biztosan igaz, hogy nekem valami rejtélyes okból rosszul esne, ha itt este ordítoznának. Az az igazság, hogy nem nagyon van tudományosan egy picit is komolyan vehető érvem arra, hogy éjszaka miért legyen itt csönd (kilométerekre lakom), de mégis azt szeretném.

Ez még nem ezotéria és nem áltudomány. Azt hiszem. Még akkor sem, ha szellemekről, és múzsákról beszélek. Ha valaki tud egyszerűbb megfogalmazást, szóljon. Talán épp erre találták ki a „hely szelleme”, nomeg a „múzsa” fogalmat, hogy egyszerűen kényelmesen segítsen megfogalmazni ilyen jelenségeket. Amiket mi érzünk. Hogy vannak-e múzsák tényleg, az nehéz kérdés. Ha a „van”-ást úgy értjük, ahogyan egy fagolyónál, akkor lehet, hogy nincsenek. Persze lehet, hogy vannak (most vigyázok, hogy nehogy megsértsem a múzsáimat, biztos ami biztos (mademme Courie is jobban járt volna ha fél azoktól a bizonyos rontó kövektől)). Ha viszont vesszük a fáradtságot és definiálunk a múzsáknak meg a szellemeknek egy szép új „van” fogalmat („van” overloaded), ami valami olyasmi, hogy kényelmesebben tudunk beszélni, könnyebben értjük meg a világot és kevesebb falnak megyünk fejjel, ha feltételezzük és talán el is fogadjuk, hogy „van”, akkor meg azt hiszem azt kell mondjam, hogy vannak múzsák és géniusz locik bőséggel. Sőt talán még a hétfejű sárkány is létezik. Fogadjuk el egy modellnek.

A természettudományok valahogy úgy szoktak működni, hogy mindig van egy marék jelenség, amire nincs magyarázat, akkor valaki kitalál egy fogalmat, vagy egy komplett modellt, vagy valami ilyesmit, ami segít ezeket a tapasztalatokat valahogy összefoglalni, értelmezni, elképzelni mögé valamit, és akkor örülünk. Úgy tűnik, hogy megértünk megint valamit a világból. Az jó. Utána jönnek a gonoszok, akik elkezdik feszegetni egy-egy ilyen modellnek a határait, és az esetek döntő többségénél kiderül, hogy a modellbe sokminden nem fér bele. Nem lehet vele megmagyarázni valamit, vagy egyenesen ellentmond egyfajta jelenségnek. És innen jön a halálugrás. A természettudományok gond nélkül megengedik maguknak, hogy ilyenkor azt mondják, hogy ez csupán egy modell, ami természetesen korlátozott, de attól még a modell megmarad, sőt használjuk. Elfogadjuk a hibáit. Pláne ha kicsik.

Gondoljunk a fény részecske természetére. Amint valaki megfigyelte az interferencia jelenséget, nem azt mondtuk, hogy bocsika ez tévedés volt, és fotonok márpedig nincsenek, égessük most akkor máglyán azokat, akik szerint részecske természetű a fény, hanem nyelt egy nagyon a fizika, és azt mondta, hogy jól-van-na, hát ilyen is meg olyan is. Hol ilyen, hol olyan. Fotonok vannak is meg nincsenek is.

Feszegessük a „hely szelleme”-modell határait! Próba gyanánt szupertitkos kutatást kell végezni. Mondjuk bemegyünk éjszakánként véletlenszerűen választott könyvtárakba és jó alaposan megszentségtelenítjük. Hangos beszéddel, vagy villogó fénnyel, vagy más egyéb könyvtárakhoz szokott szellemek számára kellemetlen módokon, amit mindenkinek a fantáziájára bízok, és másnap ügyfél-elégedettséget mérünk (a kettős vakpróba módszerét követve). Kötve hiszem, hogy bármit tapasztalnánk. Azt kéne legyen a következtetés, hogy szellemek márpedig nincsenek. De mi van, ha a szellemek olyanok, mint a fotonok. Ha így nézem vannak, ha úgy nézem nincsenek.

A világban igazán kettős vakpróba nincsen. Mert azért más egy olyan könyvtár, ahol a biztonsági őr zárás úgy enged be minket, hogy meg se nézi, hogy mi bent mit csinálunk, és más, ahol Károly bácsi lelkén viseli a dolgokat. Helyből más könyvtár az, amelyiknek lesz idővel károlybácsija, és más egy olyan könyvtár, aminek biztosan nem lesz ilyenje. Ezek nem lényegtelen különbségek. És furán kölcsönösen okozzák egymást mindenfélével. Nagyon összefüggő egy ilyen rendszer. Lehet, hogy éppen ez a nagy összefüggős mindenféle az, amit röviden hely szellemének szoktunk hívni.

Azt hiszem azt kéne mondanunk, amit a természettudományban oly gyakran szoktunk, hogy egy egész sor jelenséget jól magyaráz, ha feltételezzük, hogy szellemek vannak. Vagy legalábbis itt a Széchenyiben vannak helyszellemek.

[…]

Nem kell megijedni, nem egy hallucináló fizikatanár naplója következik most, hanem járatom az agyam azon, hogy hol is van az ezotéria és a tudomány határa, ha van. Meg, hogy miért van ez az egész ezotéria-mánia, és mire lehet használni, ha már van, és hogyan lehet irtani, ha akarjuk.

Van egy csomó ismerősöm, aki rajong az ezoterikus dolgokért. És mellesleg, mint természettudományos tanárt folyton azzal zaklatnak, hogy „áááhh!! Ugyanmár!!! A természettudomány nem értheti ezt! Te nem értheted ezt!”. No, ebből elegem van. Elkezdtem gondolkodni, hogy mi is az, amit nem értek. Először csak kérdeztem, mint a gyerek, mindig azt, hogy „miért?”. A válaszok sok faggatódzás után az alábbi csoportokba gyűjthetők. Vagy másképp megfogalmazva: a kvalitatív, félig strukturált interjúsorozatom eredménye az alábbi:

-         Miért nem értheti az ezoterikus tanokat a természettudomány? – kérdezem én

egy

-         Hát mert ez olyan dolog, amire nincs magyarázat. – ez a leggyakoribb válaszfajta

-         A természettudomány tele van olyan dolgokkal, amire nincs magyarázat. Például a gravitáció. Olyanok is vannak, amikre meg két magyarázat is van, ami meg még gyanúsabb. Például a fény. A természettudomány leszarja, hogy van-e magyarázat valamire.

kettő

-         Mert nincs rá bizonyíték – mégegy nagyon gyakori választípus

-         Einstein nem volt ezoterikus csak azért, mert a relativitáselméletre egy darabig nem volt bizonyíték. A természettudomány leszarja, hogy van-e rá bizonyíték. Pláne ha modellről van szó. Modellek esetében még az se baj, ha a tagadására van bizonyíték. Például a Bohr-féle atommodell nem ezotéria csak attól, mert nem igazán a tényekről szól. Tapasztalatokat foglal össze érthetően. A természettudomány bármilyen bizarr modellnek örül, ha tapasztalatokat szépen foglal össze.

három

-         mert az agyunk nem is képes befogadni ezeket az ezoterikus tanokat

-         ez nem csak az ezoterikus tanokra igaz. aki a relativitáselméletet tényleg érti, az hazudik. A Maxwell egyenletekre is csak felcsodálkozni lehet, de úgy igazán megérteni egyetlen élet alatt átlag halandónak nem lehet. A természettudomány legjobb tudásom szerint tele van olyan dolgokkal, amit épeszű ember agyával fel nem érhet.

négy

-         mert nem passzol bele a természettudomány fogalmai közé, hogy például: „telekinézis”

-         ennél sokkal nagyobb marhaságok is belepasszolnak, gondoljunk például neutrinóra, vagy Schrödinger macskájára, vagy az egyszerre több helyen lévő atomdarabkákra

öt

-         mert a természettudósok elutasítják, hogy lenne ilyen, hogy aura, csakra, feng shui, csi, jin-jang …

-         van olyan, aki elutasítja. Olyan is volt, aki a föld gömb alakját is elutasította, és olyan is van, aki az evolúciót elutasítja, de ennek semmi köze nincs a tényekhez. Az, hogy mit gondolnak a természettudósok úgy általában a csikungról, vagy a mézes-süteményről az tökéletesen érdektelen.

hat

-         azért tagadnak a természettudósok ilyen nagy erőkkel, mert ha kiderülne, hogy vannak ezek az ezoterikus tanok, akkor a természettudomány megingana

-         a természettudományok számtalanszor megingtak, és idáig mindegyik jót tett neki. Ezelőtt száz évvel azt hittük, hogy a fizikában még egy-két apróság van, ami magyarázatra vár (például a már korábban említett gravitáció), és készen is lesz. Ma meg azt sem tudjuk hova kapjuk a fejünket a sok felfedezés közepette. A halmazelmélet Russel egyetlen mondatára omlott össze, amit azóta is foldozgatnak a matematikusok, hátha sikerül újratákolni, és most ott tart, hogy egy elég beteges, ronda kis rendszer lett belőle a Zorn-lemmával.

hét

-         mert a természettudósokat ez nem érdekli

-         hát számos igen rangos természettudományos folyóirat címlapján lenne, ha végre valaki találna valami újat és érdekeset. Én személy szerint elég nyitott vagyok találni valami újat, és vagyunk még páran így.

nyolc

-         túl bonyolult a rendszer, itt minden mindennel összefügg

-         előszöris sajnálom azokat, akik középiskolai tanulmányaik alatt nem jutottak el oda, hogy egy gyönyörű és érthetetlen összefüggésekkel teli világot lássanak meg a természettudományokban. a fizika egyre másra hozza a világegyenleteit (egy hónapja jött egy újabb egy szörföstől), ha valahol van létjogosultsága ilyen mindennelösszefüggős dolgoknak, akkor az éppen a fizika. Vagy esetleg a matematika (halmazelmélet, logika, hálóelmélet). Vagy az összes tudomány együtt. Az nem gáz a természettudományok számára, hogy jó alaposan összefügg az egész.

A párbeszédekből valami olyasmi derül ki, hogy a természettudományt azonosítják az emberek, egyfajta zárt eszköztárral, amiben sebességet és súlyt lehet mérni, meg távolságot. Ahol vannak primitív törvények és más semmi. Fizikatudástól függően már meg vannak győződve arról, hogy nem foglalkozik a fizika színekkel, vagy úgynevezett rezgésekkel, vagy megmagyarázhatatlan dolgokkal. Az a gyanúm, hogy ők azok, akik egyfajta standard, tankönyvízű fizikával találkoztak a középiskolában, és ezt azonosítják is a fizika tudományával. Persze ugyanez matematikával is igaz. Szerintem ez elég szomorú. Mintha a rajzoktatás abból állna, hogy megtanuljuk festékboltba vezető buszok menetrendjét. Aztán teljesen jogosan vágják a rajztanár fejéhez, hogy ez egy Rubens, vagy egy neoprimitív grafiti a Nyugati aluljárójában, amit ő, mint rajztanár a hülye fejével sosem fog érteni, sőt a rajztanárok sosem fognak érteni. Sőt, a művészek sosem fognak érteni.

Ha a tanáraink nem egy lezárt, befejezett, minden kétséget eloszlatott tudományként adnák át a fizika vagy matematika általunk eddig megismert törvényszerűségeit, akkor talán más lenne a tudományképe az embereknek.

Valóban vannak beképzelt tanárok és nagyképű természettudósok, akik folyton úgy mondanak ki dolgokat, hogy az márpedig így vagy úgy van. De ezek idővel még mindig megbuktak. Vegyük például a newtoni fizikát. Úgy tűnik, hogy megbukott, ma már csak, mint jó közelítés használjuk. És mindenki megbukott, aki azt mondta, hogy az márpedig úgy van. Azok, akik azt mondták, hogy: „viszonylag pontosan lehet számolni, ha azokat a képleteket használjuk, hogy…” na azoknak ma is igazuk van. Einstein nem azt mondta, hogy márpedig a relativitáselmélet igaz. Ő csak annyit mondott, hogy egy izgalmasabb formájú kavicsot talált. Meg hogy ő jól elszórakozott miközben ezt a rendszert nézegette, és hogy nem teljesen kizárt, hogy a valóság bizonyos dolgait egy kicsivel jobban magyarázza ez a rendszer, mint a korábbiak, mert isten úgy tűnik a létezhető világok közül mindig a legfrappánsabbat teremtette meg. No ez már korrekt állításnak tűnik.

[…]

Azon gondolkodom, hogy mi is az ezotéria területe. Mert a homeopátia már nem, a grafológia már nem, és ki tudja még hány dolgot már elejtett az ezotéria. Azon gondolkodom, hogy az asztrológia az honnantól ezoterikus dolog. Nyitó hipotézisem az, hogy nem tudom, hogy mi benne az ezotéria. Mert az, hogy a Mars és a Hold hol van, vagy hol nincs, az jobbára ténykérdés, mármint legalábbis valószínűségi értelemben. Az, hogy valaki azt szereti nézni, hogy a 12 égöv, és a meridián, meg a nemtudoménmi hogyan áll, azzal nincs semmi baj. Olyan is van, aki meg azt szereti nézni, hogy a felezővonal és a kétszer 11 játékos a gyepen, vagy a fehér golyó és a tíz másik golyó hogyan áll a zöld posztón. Jelenlegi társadalmunk az ilyen megfigyelgetős magatartást általában elfogadja, így normálisnak vagyunk kénytelenek tekinteni még Anglián kívül is. Ha valaki a játék kimenetére jósol abból, hogy a 11 golyó a zöld filcen, vagy a 11 ember a füvön hogyan áll, az is teljesen rendben van. A sportriporter az nem ezoterikus munka. Az, hogy valaki holdfogyatkozást jósol azzal sincs gond természettudományos értelemben, mert hát az vagy lesz vagy nem. Tehát valószínűleg nem a megfigyeléssel, és nem is a jövőre való utalással van a gond. A csillagjóslás még nem szakad el a természettudományoktól, csak azért, mert olyan következtetéseket is elkezd valószínűsíteni, amiknek a hatásmechanizmusát nem ismerjük (vagy nincs). Gondoljunk a homeopátiára! Akkor meg mi a baj? Az ténykérdés, hogy igaz-e az, amit valószínűsít a csillagjós. Ha igaz, akkor nincs miről beszélni, ha meg nem, akkor sincs. Amíg meg nincs rá olyan kutatás, ami hitelt érdemlően eldönti, hogy melyik az igaz, addig meg éppoly idegen lenne a természettudománytól azt mondani, hogy a csillagjóslás nem természettudomány, mint azt mondani, hogy a csillagjóslás természettudomány. Nem illik nagyon természettudósnak olyat mondani tudományos érvekre hivatkozva, hogy isten nincs, vagy hogy van. Ki-ki kedvére azt teszi fel, amelyiket szeretné. Bármelyiket lehet igaznak gondolni. Talán mindkettőt is, vagy egyiket sem, de azt én most nem tudom, hogy hogyan. Mint a párhuzamosokkal is. Feltehetem, hogy egy egyenessel egy külső pontban egy párhuzamos húzható, meg feltehetem azt is, hogy több. Feltehetem azt is, hogy a csillagjóslás igaz, és azt is, hogy hamis.

Csináltam a kedvenc kollégámmal egy mini kutatást. Egy fejvadász ismerősömtől diszkréten elszereztem 1340 anonim CPI tesztet (standard fejvadász kérdőív kb. 450 kérdéssel). Mindegyik kitöltőhöz volt születési dátumunk. Azt néztük, hogy a kosok vajon gyakrabban akarnak-e vezetők lenni, mint a halak. Hát nem. Aztán még egykét hasonlót is néztünk, és semmi. Utána már mindent néztünk, amit csak értünk. Van-e olyan kérdés, van-e olyan összesített mutató, van-e olyan segédskála, ahol a mintavételi hibán kívül még bármi bármilyen összefüggést mutatna. Nem találtunk semmit. Pedig:

-         Aki tudja magáról, hogy mondjuk kos, és komolyan veszi az asztrológiát (ilyen emberek vannak), az nyilván azonosul valamelyest ezzel a szereppel, tehát elvileg akár találhattunk is volna valamit a pygmalion effektus miatt.

-         Aki a 70-es években, vagy azelőtt született, annak nagyon más volt az étrendje élete hajnalán, ha télen, vagy ha nyáron született. Tudjuk, hogy milyen fontosak a gyerekkorban különböző fejlődési szakaszokban, illetve a terhesség ideje alatt a különféle vitaminok és ásványi anyagok. Tehát elvileg akár találhattunk is volna valamilyen összefüggést.

-         Talán ahhoz, hogy egy anya teste, vagy egy szülőpár valamikor gyermeket vállaljon, ahhoz különféle párkapcsolat, vagy lelki alkat kell aszerint, hogy tavasszal, nyáron, vagy ősszel, vagy télen történjék a fogamzás. Az anya lelki alkata akár összefüggésben lehetne azzal is, hogy a gyereke milyen. Tehát elvileg találhattunk is volna valamit.

-         Talán nem ugyanolyan egy anya, ha éjszaka szül szívesebben, mint ha nappal. De ez lehet, hogy nem igaz.

Tehát ha a nullhipotézisem az, hogy az asztrológia hülyeség, akkor is volnának racionális érvek arra, hogy találjak valamilyen összefüggést. Bosszant ez az egész. Lehet, hogy csak én voltam ügyetlen, de lehet az is, hogy az asztrológia tényleg hülyeség.

Mármint abban az értelemben hülyeség, hogy nem igaz. Játszottam egyszer egy olyan társasjátékkal, amit valami pszichológus társaság csinált (kár, hogy nem emlékszem a nevére), amiben folyton mindenféle féligazságokon kellett elgondolkodni. Bábúk léptek, levelet kellett húzni, meg ilyenek, és nagyon jó kis egymástmegismerős játék volt. Talán éppen akkora marhaság vitatni az asztrológia igazságát, mint egy ilyen játéknak vitatni az igazságát. Lehet, hogy az is „csak” egy egymástmegismerős játék. Nincs azzal semmi baj.

[…]

Ami nem világos nekem ebben az egészben, hogy a teológiához és a Bólyai-geometriához való könyvek azok nem az ezoterikus könyvesboltokban vannak, a csillagjósláshoz valók meg igen. Félreértés ne essék, nem azzal van a bajom, hogy valami rosszul van kategorizálva valamilyen okból. Hanem azzal van a bajom, hogy valami lényegi dolgot még nem magyaráztam meg. A homeopátia és az akupunktúra például vitán felül ezoterikus terület volt nem is olyan rég. Az ezoterikus könyvesboltokban lehetett hozzá irodalmat találni, ma meg az orvosi könyvesboltokban érdemes keresni. Lehet, hogy van az ezotériából egyfajta migráció a tudományba, vagy az ezotéria mindig ott terem, ahol a tudomány egy picit bizonytalankodik. Nem tudom.

[…]

Egy homeopátiával foglalkozó tudományos könyv úgy kezdődnék, hogy: „Azt vettük észre, hogy ha így-és-így kevergetünk, hígítunk és rázogatunk vegyszereket, akkor bizonyos teszteken különféle – nem placebo – hatásokat mutatnak különféle anyagok. A hatásmechanizmus nem ismert.”.

Egy ezoterikus homeopata könyv meg valahogy így kezdődik: „a különféle ősrezgésű kristályok és anyagok oldatai rezgésüket átadva dinamizálják a vizet”.

A természettudományos írás meg sem kísérli megmagyarázni a jelenséget. A természettudományos irodalom megelégszik azzal, hogy sajnos nem tudja, hogy mi a franc történik, és ráadásul még az is elég biztosnak látszik, hogy nem fogja egyhamar még sejteni sem, mert a jelenlegi modellekbe sehova sem fér, hogy a víz valamilyen olyan tulajdonsággal rendelkezzék, amit nem tudunk leírni. Minden bizonnyal rossz a vízmodellünk. Vagy a molekulamodellünk. Vagy a rázogatást nem jól képzeljük el. Nem tudni, de az szinte biztos, hogy a rendes vízről alkotott képünkkel valahol baj van. A magyarázat hiánya az egyáltalán nem baj. Attól még természettudományos ez a mondat.

A vicces, hogy természettudományosan a másik szöveg is szinte tökéletes. Mert az, hogy az ezoterikus magyarázat néven nevezett valamit, amire nincs magyarázat az nem baj. Persze nekem jobban tetszene, ha úgy lenne fogalmazva, hogy: „azt a hatásmechanizmust, ami a különféle anyagok és a víz között zajlik akkor, amikor a fent leírt módon ütve rázzuk a fent leírt formájú edényben, azt mostantól dinamizálásnak nevezzük”. De a lényeg attól még korrekt. Természettudományosan korrekt, ha azokat a szavakat amiknek nincs értelme, azokat frissen definiáltnak tekintjük.

[…]

Az teszi nehezen érthetővé tudományos értelemben az ezoterikus könyveket, hogy nagyon gyakran olyan szavakat használ, ami már foglalt. Ott van például a „rezgés”, az „energia”, az „áramlás”, a „sugárzás”, a „fény”, a „tűz”, a „hideg”, a „szél”, a „máj” amiket már használunk valamire. Természetesen semmi baj nincs azzal, hogy itt is használjuk valamire, csak akkor illene szólni, hogy most akkor itt az „energia” szót nem úgy értjük, ahogy máskor szoktuk. Mondjuk ezen még azért túl lehet lendülni, természettudományos cikkek is tele vannak gyakran ilyen ökörhibákkal, még ha rejtettebben is. Ha ezeken túllendülünk, akkor az ezoterikus irodalom jelentős részével az ég adta világon semmi gond nincs. Néha teljesen korrektek, csak nyitottnak kell lenni a szavakat újraértelmezni.

Sokat gondolkodtam azon, hogy talán nagyon sokat ártottak az akupunktúrának azok, akik lefordították európaira az alap tanokat. Ha egy átlag európai orvos azt hallja, hogy „tűz a májban, és hideg a gyomorban”, akkor legfeljebb egy nagybögre viszkit tud elképzelni sok jéggel. Nem jó, ha olyan szavakat használunk, amik már foglaltak. Talán jó lett volna kínaiul meghagyni ezeket. Mint ahogyan a csakrát sem fordítottuk le főútvonalra. A cikk elején levő bekezdésekben a múzsát és a genius locit sem fordítanák le csí-re, ha valaki ott ismerkedik a mi kultúránkkal.

Sajnos azonban emiatt az idegesítő fogalmi kutyulás miatt rettentő bonyolulttá válik elválasztani az ocsút a pelyvától. Van olyan, amiben átgondolt emberek érdekes gondolatokat akarnak leírni ezen a fura nyelven, és van olyan (személyes megfigyelésem szerint kb 99,9% körül (költőknél, íróknál talán még rosszabb az arány)) amiben ezeknek a kusza szavaknak a tengerét felböfögő fél-értelmiségi pszichopaták rémregényei vannak. Az emberek szeretnek azokkal foglalkozni, amire nincs magyarázat, de aztán meg mégiscsak van. A kiadó kiadja, mert a cím sokat sejtet („A lélek útján a szívcsakra körül” vagy „Tibeti ősi tanok a megvilágosodás hét vizéhez” vagy „Gyógyítás ősrezgésekkel” vagy …), az egyszerű ember meg megveszi, mert nem arra vágyik, hogy valami tényleg elgondolkodtassa, hanem hogy valami beavatottság-érzése legyen. Tudjon valamiről, amiről a többiek nem is sejtik, hogy létezik. Van aki ezért olvassa a kiskegyedet, van aki ezért jár a Széchenyibe, van aki ezért tanul meg repülőt vezetni, és van aki meg ezoterikus tanokat olvas rogyásig, és van aki meg ezoterikus tanokról szóló cikket olvas. Egykutya.

Az ezoterikus szövegek általában kész, teljes működési hatásmechanizmussal állnak elő, amit el kell fogadni. Nincs bennük egy csepp kétség, vagy alázat. Legalábbis szemantikailag úgy tűnik, mert sosem írják, hogy nem tudják miért, de… . Persze a definiálatlan szavak attól még nincsenek megmagyarázva, csak szépen lekerekítik az ismeretlen területeket, és segítenek az ismeretlenek közötti kapcsolat elemzésével foglalkozni, ahelyett, hogy az ismeretleneket egy kalap alá vennénk. Hogy ez segít-e valamit megérteni vagy sem, azt ki-ki döntse el maga. Én biztosan nem tudom. Az biztos, hogy egy mondavilággal foglalkozni érdekes és tanulságos, és sokat mond a világról, talán többet mint az U=I/R, még akkor is, ha U, I és R úgy tűnik létezik, trollok, múzsák meg szárnyas szarvasok meg nincsenek. De tény, hogy az nem is ezoterikus tan.

Hogy a világ egészének megértésében összességében ezek az ezoterikus tanok segítenek-e előre lépni azt nem tudom. Nekem gyanús, hogy nem, hanem inkább csak arról van szó, hogy egyszerűen rossz a középiskolai matek-fizika oktatás, ezért ahelyett, hogy mindenki békésen és boldogan használná a világ megismerésére a mondákat, vallásokat, isteneket, csillagokat, és őslényeket, petricsészéket, meg keleti ősi tanokat, ahelyett valamiért megpróbálják a tudatlanság feszítően kellemetlen érzését mindkét irányba egyfajta áltudományos maszlaggal leplezni. A természettudósok elkezdenek érvelni arról, hogy nincs isten (Teknős Péter Kérdezz felelek-je), vagy hogy van isten, a nem természettudósok, meg mágneses kezekről, és titkos gyógyító fényekről kezdenek beszélni.

[…]

Nekem tetszik ez az egész, és jól érzem magam benne. Szerintem a rendszer nem kiált változásért, de azért lehetne egy kicsit meditálni azon, hogy mi változna, ha kicsit másként tanítanánk a természettudományokat.

14 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://oktatasfilozofia.blog.hu/api/trackback/id/tr17276993

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pfejer 2008.01.04. 09:38:03

Kommentcunamim:
1. Sztem ez túl hosszú bejegyzés egy blogba. Fel lehetne tenni belinkelt pdf-ként, pl. Az jobban is olvasható (font smoothing).
2. Sztem ez túl hosszú cikk. Jót tenne neki a radír. A felét nyugodtan ki lehet vágni.
3. Nagyon jó gondolatébresztőnek, menet közben mindenféle eszembejutott, vitáztam meg egyetértettem meg kíváncsi voltam meg minden. De a végére értem, és elmúlt a varázs. Nincs iránya a dolognak, ezért nem ad lendületet a gondolataimnak hosszabb távon, csupán meg rázigál kicsit.
Arra jutottam, hogy ez egy jó cikk első vázlata. Az a fajta első vázlat, amin annyi apróságot alakítgat később az ember, hogy a végleges változatban már egy betűje sem szerepel.
4. Kicsit újraböngészve az írást arra jöttem rá, hogy bár látszólag csak kérdések vannak benne, valójában azonban nagyon konkrétan állítja ezt: az ezotéria és a tudomány nagyon hasonlóak, hisz a világot akarják leírni/megmagyarázni, és egyiküknek se sikerül tökéltesen.
5. Könyvtáros/Kálmánbácsis kísérlet meg problémahalmaz sztem elég érdekes, de megakad a gondolat félúton. Felállítasz egy teóriát, kigondolsz egy kísérletet az ellenőrzésére, azt fejben el is végzed és megállapítod, hogy nem bizonyított semmit se pro se kontra. És ezek után visszatérsz az eredeti probléma fejtegetéséhez! Holott pont az a lényeg, h a kísérlet nem hoz eredményt se PRO se KONTRA, tehát nem lehet visszatérni az eredeti problémához, mert arra vonatkozóan semmivel nem lettünk okosabbak. Annyit tudtunk csak meg, hogy EZ a kísérlet nem alkalmas a problémával kapcsolatos tisztázáshoz. Tehát más kísérletet kell keresni. (Úgy viselkedtél, mint nyuszika, mikor létrát megy kölcsönkérni. Már előre tudod, h a többi kísérlet se lesz jó.) [Sztem a kísérlet baja az, h egy hosszú távú hatásmechanizmussal rendelkező jelenséget egy rövid időtávban lezajló kísérlettel próbl vizsgálni. Javaslatom, hogy olyan kísérletet próbálj ki, ami hosszútávú. Vagy válassz egy analóg helyzetet/helyszínt, de olyat, ahol gyorsabban történnek a változások (mint egy könyvtárban :) (nem lesz nehéz)]
5. Nagyon szép az a rész, ahol azt boncolgatod, hogy egy fizikatanár miért nem vagy miért mégis értheti az ezotériát. Gyönyörű, ahogy védekező pozícióba helyezed magad (ahol pedig az ezoterikusok szoktak lenni) és hagyod, hogy az ezoterikusok beszéljenek a magas lóról. Mind a két félnek vannak olyan pillanatai, amikor a másik felet felsőbbnek gondolja el, és ilyenkor védekezőpozíciót vesz fel és harcol. ((Peace and love, please!))
Nem hiszem, hogy erre az a megoldás, hogy "figyeljünk egymásra, legyünk toleránsak, és próbáljuk megérteni a másikat", egyszerűen azért, mert az egyiknek a lényege pont az, hogy tagadja a másikat, és vica versa; tehát ha elkezdene figyelni és megérteni, akkor a lényegéről mondana le és többé nem nevezhetnénk tudománynak/ezotériának, hanem egyszerűen gondolkodásnak neveznénk.
Úgy tűnik, hogy te a belga szerepére pályázol az ismert zsidós viccből. :-)
6. Sajnálod, h oly sok ember van, aki nem érti a tudomány lényegét, aki nem látja a szépségét, érdekességét. Sztem ez nem véletlen, és főleg nem a tanárok ügyetlenségén múlik. Hanem a tudomány vallásos jellegén. A felvilágosodás megcsinálta azt nagyban, amit a pitagoreusok kicsiben: vallássá emelte a tudományt. Ez viszont kellemetlen mellékhatásokkal jár. Nem arról van feltétlen szó, hogy a tudomány művelőinek szüksége lenne arra, hogy titkos tudás örzőinek tekintsék őket (bár ilyenek is akadnak pl egyetemi professzorok között is), hanem arról, hogy a tömegnek szüksége van egy biztos támaszra, amiben hihet, amire támaszkodhat. (A tudomány és technika vallására van szükségük, mely meg tud védeni a világ veszélyeitől (vö Armageddon c film) vagy saját gyengeségünktől (pszichológia). Én pl kettős neveltetésben részesültem, egyszerre nyertem beavatást a Római Katolicizmusba és a Tudomány és Technikába, és mindkettőnek hétvégén volt a miséje, bár az egyiket nem élőben, hanem csak a televízión keresztül kaptam meg (ami természetes is, SŐT, pont így méltó és igazságos, illő és üdvös). És az egyik azzal végződött, hogy menjek békével, a másik pedig azzal, hogy a jövő héten újra találkozunk ugyanebben az időben a tudomány érdekességeivel és a technika vívmányaival. Azóta se tudom, melyik hagyott maradandóbb nyomot.)
Amen/Off

hanger 2008.01.05. 09:38:32

ezer hála és köszönet a kommentcunaimért. nagyon tetszik amiket mondasz. ezé tettem ide.

elkezdtem gondolkodva válaszolni, de aztán úgy döntöttem, hogy inkább még gondolkodom, és nem válaszolok. első sorban azt kéne eldöntenem, hogy mennyit akarok ezzel foglalkozni, ahhoz meg még inputot várok a dénestől.

e. 2008.01.05. 19:58:38

"Ami nem világos nekem ebben az egészben, hogy a teológiához és a Bólyai-geometriához való könyvek azok nem az ezoterikus könyvesboltokban vannak, a csillagjósláshoz valók meg igen. Félreértés ne essék, nem azzal van a bajom, hogy valami rosszul van kategorizálva valamilyen okból."

Szerintem de. Rosszul van kategorizálva valamilyen okból. Eleve fázom ettől az "ezoterikus olvasmány" kategóriától, mivelhogy azt jelenti, hogy beavatottaknak szóló olvasmány (vagy valami ilyesmi). Na de a matematikáról szóló könyvek ugyanúgy beavatottaknak szólnak, csak azok a matematikába beavatottaknak, és én például úgy olvasok Müller Pétert meg Szepes Máriát mintha Jancsi és Juliska lenne. Semmi érthetetlen nincs benne. Viszont olyan csodálattal és irigységgel nézem azokat, akik a matematikához értenek, mint... hát pont mint a beavatottakat. :) Szóval szerény véleményem szerint nincs értelme külön kategóriát kreálni ennek, hogy "ezoterikus". Előbb utóbb, ahogy írtad is, úgyis valamelyik természettudományos polcon kötnek ki. Olyan, mintha az egyelőre besorolatlan dolgokat tennék ebbe a skatulyába.

Huh, amúgy meg egy csomó dolog van, de végig kell még ezt gondolni. Az egy jó 30-40 év lesz...

hanger 2008.01.05. 20:15:43

hát igen. ugyanakkor meg az is igaz, hogy az úgynevezett ezoterikus irodalmat két sorból diagnosztizálni lehet. vagyis ha valaki mond három sort, akkor lehet tudni, hogy az hova tartozik. akkor meg mégiscsak jó kategorizálás kéne legyen. ez az ami nekem fura.

e. 2008.01.06. 13:42:43

Már' arra gondolsz, hogy ha mondjuk lelkiismeretes könyvesboltosként beleolvasol egy könyvebe, akkor három sorából megállapítod, hogy az az ezotéria polcra való vagy az orvosi/pszichológia/matematika könyvekhez? Vagy pedig durván félreértettem?

Azon gondolkoztam, még az előző komment után, hogy én bizony nem tudnám definiálni, hogy mik tartoznak az ezotériába... Akiknek a könyveit jobb híján odapakolják, azoknak többnyire van polgári(bb) foglalkozásuk. Regényeket ír, vagy pszichológus, de talán még Mérő László bizonyos könyveit is iderakják, aki többek között matematikus...

Szerintem simán egy ládába lehetne dobnálni az egészet "gondolkodás" címszó alá, mivel mindenki azzal foglalkozik, hogy bizonyos modelleket húz bizonyos dolgokra, amik ideig-óráig működőképesnek tűnnek. Senki nem látta még Istent (akárki akármit mond), mégis aki úgy él, hogy azt hiszi, hogy van, annak egy csomó mindent segít megoldani ez a tudat. Tudatalattit sem látott még senki, hát még kollektív tudatalattit, de egy csomó ember meggyógyult, mert elképzelte, hogy ez így van, és így meg így kell bánni vele. De ugyanez a helyzet az atommaggal, az elektromossággal, a csakrával, az aszcendenssel, a lélekvándorlással, a mágneses erővel... A természettudámányban egy csomó dolog nem kevésbé hit kérdése, mint mondjuk az istenben való hit.

Hát hm. Na egyelőre ennyi.

Az asztrológiába még csak a küszöbről pillantottam be, úgyhogy annyira nagyon nem akarok belekotyogni, de asszem, ez azért nem olyan egyszerű, hogy egy születési dátum elég hozzá. Meghát az a szép benne, hogy te magad is felsoroltál 5-6 szempontot, amik befolyásolhatják a személyiséget, de egy kicsit úgy, hogy "aki kos, az jobb vezető". Aztán megcáfoltad, hogy nem így van. "Aki éjszaka született, az ilyen." Ez sem befolyásol semmit. Ok. "Aki télen született '70 előtt, és emiatt kevés répát evett, az amolyan." És ez sem befolyásol semmit. Hát igen, így magukban nem! De mondjuk abból már valamire való tanulságokat lehet levonni, ha tudjuk, hogy a csillagjegye ez, az aszcendense az, a deszcendense meg amaz, és még hozzácsaparintjuk a "gasztropszichológiát" és a "szexuálszociológiát".

Merthogy minden mindennel összefügg. Úristen, most meg is ijedtem ettől egy kicsit...

Csavarhúzós 2008.01.15. 22:33:27

>. Amint valaki megfigyelte az interferencia jelenséget, nem azt mondtuk, hogy bocsika ez tévedés volt, és fotonok márpedig nincsenek
-Ez anakronizmus, amikor az interferenciát megfigyelték, még szó sem volt fotonokról. Vagy ha így is fordítjuk magyarra pl. Newton részecske-elképzeléseit, akkor se igaz, hogy az interferencia felfedezésekor a kettős természet elfogadása jött, mert a hullámtermészet kizárólagossága következett.

hanger 2008.01.19. 03:40:30

igaz-igaz. köszönöm a javítást. a lényeg azért átment?

Csavarhúzós 2008.01.20. 21:01:28

Túl nagy cikk, túl sok gondolatot indított el bennem :-)
Úgyhogy először a részletekre reagálok.

>A csillagjóslás még nem szakad el a természettudományoktól, csak azért, mert olyan következtetéseket is elkezd valószínűsíteni, amiknek a hatásmechanizmusát nem ismerjük (vagy nincs). Gondoljunk a homeopátiára!
-Úgy érted, hogy a homeopátia tudomány? Meg később írod, példaként a tudományba való migrációra. Ajánlom ezt a cikket, véleményem teljesen egyezik a szerzőével:
www.sulinet.hu/tart/cikk/aa/0/11161/1
Aztán meg leírod, hogy igazából mégsem tudomány, mert nem olyan a stílusa...

>Csináltam a kedvenc kollégámmal egy mini kutatást.
-Ezzel már sokan próbálkoztak, hasonló eredménnyel.
www.szabadgondolkodo.hu/szkeptikus/asztrologia/asztrologia-tudomanyos-vizsgalatai.php

>az egyszerű ember meg megveszi, mert nem arra vágyik, hogy valami tényleg elgondolkodtassa, hanem hogy valami beavatottság-érzése legyen.
-Ez így van! Ami a cikkből nem jött át, hogy akkor most miről is beszélsz. Lehet hogy többször el kéne olvasnom, mert igazából benne van, de ha tényleg cikket szeretnél faragni belőle, akkor a "definíciók" legyenek világosak. Az elején úgy tűnik, mintha két komplementer halmaz lenne, tudomány és ezotéria, a végére meg megjelennek a mondák, vallások, stb.

Ami a nyitó gondolatot illeti, a kérdés hogy mire használjuk a racionalitásunkat. Felmérhetjük, hogy a "hely szelleme" érzés miként is jelenik meg az emberi pszichében, és ennek fényében hogyan tudunk olyan könyvtárakat csinálni, ahová spirituális élmény belépni.

De használhatjuk arra is, hogy bebizonyítsuk, hogy a "hely szelleme" nem létezik, és mivel ilyen, ezért erről többet szó ne essék, hanem a gazdasági racionalitás jegyében éljen az épület minél jobb kihasználtsága.

A félelmeink az uralomra törő, emberiséget leigázó robotgépekről antropomorfizálásból erednek, holott egy tisztán racionális szerkezet számára az uralom vagy egyáltalán a lét semmivel sem vonzóbb állapot, mint a szolgálat vagy a nemlét. (Ezek csak bennünk, evolúció-faragta tudatunkban értékes dolgok)
Ennek folyományaként a racionalitás nagyon alkalmas eszköz adott céljaink elérésére. De arra, hogy mik legyenek ezek a célok, mitől is leszünk mi majd boldogok, hát arra nem alkalmas.

(
A kettő néha ellentmondásba kerül. Például vágyott célunk az örök élet, de racionálisan belátjuk, hogy az emberiség komoly problémák elé nézne, ha sikerülne meghekkelni a telomeráz-enzimet, ezáltal kiküszöbölni az öregedést. )

Szóval a racionalitás semmiképpen nem pótolja az életbölcsességeket. A fizika "ezoterikus", ha úgy érted értesz valamit, újabb rejtélyek, újabb összefüggések tárulnak fel. Érted a mágnesesség törvényeit - hoppá, hát kiderül, hogy az elektromossággal is összefügg. Látod a Maxwell-egyenletekből, hogy kell lennie éternek, de a kíséletek nem ezt mutatják? Hoppá, hát igazából a mágnesség csak az elektomosság relativisztikus effektusa, barátkozzál meg az EM tértenzorral. Újabb probléma, hogy valahogy még a kvantumosságnak is ki kellene jönni, mert foton-adagokban terjed az energia... Szóval öt perc alatt nem mondható el, nem fogható fel.

A "szellemi síkon" is a párezer éves kúltúrák létrehoztak-létrehozhattak olyan Maxwell-egyenletekhez hasonló "építményeket", amik gyönyörködtetik azt, aki idejét és figyelmét rászánva elmélyül a tanulmányozásukban - s a gyönyörködtetésen túl újabb kihívásokkal is megajándékozzák.

A különbség talán ott van, hogy a "tegnap olvastam Einsteint, nagyjából bejött, de néhány ponton vitatkoznék vele" stílusú nagyarcokat könnyű zavarba hozni (bár, pont az "alternatív medicina" léte bizonyítja, hogy azért mégsem), a "szellemek világában" ez nem ilyen egyszerű.

Más: azon én is régóta gondolkodom, hogy vajon a középiskolai fizikaoktatás tényleg nem hazudik-e túl nagyot. Én még régebben, a Tóth Eszter könyvvel kezdtem a tanulmányaimat, ott ki volt hangsúlyozva a "minden csak modell" szemlélete, de ma megint erőre kapott a "fizika mindent tud" mögöttes gondolat. Én azzal bíztattam a tanítványaim (amíg még tanítottam fizikát), hogy a fizika olyan dolog, amit senki sem ért, csak abban különböznek az emberek, hogy ki milyen szinten nem érti. A csúcson lévők már a saját maguk által kitalált kérdésekre nem tudják a választ...)

Nádori Gergely 2008.02.02. 23:56:33

Van azért egy nagy különbség a tudományos és tudománytalan állítások között (és itt a tudományt egyértelműen az angol science /természettudomány/ értelemben használom), ez pedig a Popper által megfolgalmazott cáfolhatósági kritérium.
en.wikipedia.org/wiki/Falsifiability

hanger 2008.02.03. 01:00:58

hát ezzel nem jutottam sokkal közelebb...

Csavarhúzós 2008.02.15. 00:45:29

Az a nagy különbség persze fokozatos átmenet, ha közelebbről nézzük.
Az egyik véglet az abszolút hit. A bölcs Lubavicsi rebbe például belátja, hogy sok jel, például a fosszíliák, lekopott röghegységek vs. fiatal lánchegységek arra utalnak, hogy a Föld jóval idősebb hatezer évnél. De ez nem cáfolja azt az állítást, hogy a Föld kb. hatezer éves, csak az Úr kiismerhetetlenségét és hatalmát mutatja, hogy képes volt egy idősebbnek KINÉZŐ Földet létrehozni, miközben nyilván nem idősebb, hiszen Ő maga jelentette ezt ki - szóval nincsen olyan tény, jelenség, történés, ami cáfolhatóvá tenné az ő hitét. Ezért az hit, nem pedig tudomány.

A másik véglet a fizika, ha van egy modell, ami valamire ad jóslatot, de a valóság attól szisztematikusan eltér, akkor az javításra szorul, innen kezdve gyanakodik az ember, hogy az nem "lényegi", tövénél megragadós, értős modell, hanem csak egy matematikailag valamennyire működő közelítés, mint Ptolemaiosz körei.

De a választóvonal nem éles. Egyrészt mert az ember önmagában és csoportosan sem olyan éleselméjű, éleslátó, mint ahogy azt hisszük. (A diákokban teljesen hamis kép alakul ki a fizikusokról, hogy ők a tévedhetetlen zsenik, holott csak arról van szó, hogy a zsákutcáikból, tévedéseikből nem lett törzsanyag) A ferromágnesség falszifikálta volna a klasszikus fizikát, mert az csak kvantumosan magyarázható - ugyanakkor hibás levezetéssel és gondolatmenettel találtak rá széles körben elfogadott magyarázatot. Szóval néha az elmélet adott esetre alkalmazása túl bonyolult ahhoz, hogy hibamentesen elvégezzük.

Máskor meg nem az ALKALMAZÁSA, hanem maga az elmélet feleslegesen bonyolult, nevezetesen ugyanarra a jelenségre több alternatív magyarázat kínálkozik, lehetetlen dönteni közöttük. Annakidején elsős fizikakönyvem azzal példálózott, hogy a gáz részecskéit képzelhetnénk banánnak vagy akár piros szemű húsvéti nyuszinak is, de ezzel feleslegesen bonyolítanánk a modellt, és semmilyen kísérlettel nem tudnánk választani a sok lehetséges elképzelés körül.

A pszichológia is valahol a tudományosság határán mozog, tekintsük például a jungi és a freudi modellt, konkrétan például van-e anima-animusz, vagy szükségtelen a modellbe, olyan csak, mint a gázrészecske-nyuszi piros szeme? Maga Freud ezt a (számára) logikailag letisztult elmélete összezavarásának, lerontásának értékelte csak. Talán olyan önmagának tett magyarázattal, hogy ha az egész élet a tudatalatti tartalmak társadalmilag elfogadható "becsomagolása", akkor Jung, az óvatlan kutató, aki ösztöneit nem megfigyeli, hanem páciensével kiéli, nyilván magát az elméletgyártást is tudatalatti tartalmai társadalmilag elfogadható becsomagolására használja, akaratlanul is. (Spielrein kisasszonynak nyilván Jungéhoz jobban passzoló animája van, mint Jungné őnagyságának)
J
ung pedig határozottan úgy érzi, hogy felfedezett valami eddig ismeretlen dolgot a lélektanban, mondhatni szűz területre bukkant :-)

Eldönthető-e kísérletileg, hogy melyiküknek van igaza? Úgy tűnik nem, ezért Popper kritériumai szerint a pszichoanalízis nem tudomány - legalábbis egyik ága nem "tudományabb" a másik ágánál. Szondi Lipót olyan koherens belső logikájú genetikai modellt épített tesztje mögé, hogy azonnal le lehet programozni számítógépen. Ha megnézzük a generációkat, "látszik" hogy "mendelez" a bűnözés, homoszexualitás és más csúnyaságok. Csak éppen azt nem vizsgálta meg, hogy milyen más alternatív modellek adják ugyanazt a jóslatot, mint a modellje, mennyire zár ki alternatív magyarázatokat.
Azóta megnézték, "nem tudomány", de mivel működik, a tesztet azóta is elterjedten használják, sőt "működő metafóra"-ként sokan a mögötte lévő elméletet is alkalmazzák, bár inkább csak mint a saját intuíció táptalaját.

Röviden: ahogy a lelki jelenségek területére érünk, egyre nehezebb tudományos állításokat tenni. Van a pszichológiának egy ilyen frontja, ahol a kísérleti-tudományos megközelítés halad a még magyarázatlan dolgok irányába, de ezek tipikusan a "személytelen" irányzatok. Jól lehet vele tudományos értelemben szép modelleket tökéletesíteni, tömegjelenségeket értelmezni, befolyásolni (mondjuk hatásosabb reklámokat csinálni), de a személyes szférában nem használhatók. (Hiszen pl. mindenki úgy érzi, hogy a reklám csak a többi emberre hat, ő befolyásolhatatlan)
Ha valaki például egy amerikai film főszereplője, és ezért pszichológushoz jár, akkor az jó eséllyel nem "evolúciós pszichológus" vagy "szociálpszichológus" vagy efféle tudományosabb irányzat, hanem jungiánus vagy freudista pszichoanalitikus, netán a "személyközpontú megközelítés" híve.
Egyszerűen azért, mert tudományos megközelítéssel "megjavítani" egy élő lelket kissé nagyobb erőfeszítés, mint a klasszikus fizika törvényeiből kiindulva messzebbre repülő golflabdát készíteni. Holott ott is jóval előbb létrehozta az emberiség a "felszínesen megfurkált" optimális formát, mint hogy értette volna, hogy az miért optimális.

hamu 2008.03.27. 12:59:25

Üdv mindenkinek!

Örülök, hogy hozzátok hasonló gondolkódokkal hozott össze a virtuális tér nagybetűs e-sorsa. Valóban hosszú a cikk, és hosszú a kommentek sora, ezért hagy osszam meg veletek röviden az én szempontjaimat.
1. Mi a tudomány és mi nem tudomány, avagy Hanger tengelye. Mérő Laci bácsi nekünk úgy tanította, hogy vannak megismerési módok:vallás, ezoterika, tudomány, művészet. Ezek mind a világ megismerését hivatottak szolgálni, több kevesebb sikerrel. Mi a tudomány, és mi különbözteti meg a többi módszertől és az áltudományoktól? A falszifikáció (ha jól tudom a bécsi körösök hozták létre ezt a kritériumot):azaz, hogy egy állítást képes vagy -e cáfolni vagy igazolni a megismerési módod adta eszközökkel. A homeopátia Hanger példája nyomán azért tudományos, mert megtudod nézni, hogy szignifikáns különbség van -e a placebo és a gyógykészítmény között. Ha igen akkor elveted a nullhipotézist, ha nem akkor bukta az egész, és maximum csak marketinges készségeddel tudod rálőcsölni a cuccot ártatlan állampolgárokra. Azaz tudsz cáfolni, vagy igazolni. Istent nem tudod se cáfolni, se igazolni, de egy festményről sem lehet igazán tudományos eszközökkel bebizonyítani, hogy szép, vagy csúnya (ezért az esztétika sem tudományos megismerési mód). Egyébként érdekes, amit Ádám György prof. ír, hogy a tudomány állandóan cáfol, állandóan kinövi önmagát, és a meghaladott modelleket mint levedlett kigyóbőröket hátrahagyja. (persze ez kumulatív folyamat, tehát a régi elméletek elemiből épül fel az új modell!!!) Ezzel szemben az áltudomány, és talán az ezotéria is kőbe vésett igazságról beszélnek, amelyek CÁFOLHATATLANOK, és amiről ezen megismerési módok képviselői elfeledkeznek: igazolhatatlanok.
2. Egyetértek Hangerrel, hogy az ezoterika és más megismerésmód nem biztos, hogy elvetendő, csak azért, mert nem falszifikálható petricsészében. Az más kérdés, hogy nem igazán tudom komolyan venni sem őket. Az asztrológia nagyon jó példa. El kezdi mondani az egyik képviselője, hogy hú te tényleg igazi Rák vagy mert ezt meg azt csinálod. Ebben az a baj, hogy a tipikus pszichológiai torzulások figyelhetőek meg az érvelésben: az ember mindig az elképzeléseinek, sémáinak megfelelő infokat, inputokat fogadja be, az azzal ellentéteseket, hajlamos figyelmen kivül hagyni (pl. hogy a legtöbb esetben meg abszolút, nem mint egy Rák viselkedek, vagy hogy egy Skorpiót is jellemezhetnek éppen ezek a tényezők). A baj Hanger tengelyének másik pólusával az áltudományokkal van. Ahelyett, hogy szócséplésbe fognék, mi is az az áltudomány, hadd ajánljam nektek Ádám György prof. nagyszerű gondolatait arról, hogy mi az áltudomány, és milyen téves gondolkodásmenetet eredményezhet: 64.233.183.104/search?q=cache:RHHRcJUHMn4J:www.kfki.hu/chemonet/TermVil/fizika_eve/szkeptikus/adam2.html+pszichol%C3%B3gia+%C3%A1ltudom%C3%A1ny&hl=hu&ct=clnk&cd=5&gl=hu

Mindenkinek további kellemes vitát kívánok.

hamu 2008.03.27. 13:10:33

Helló!

Most nézem csavarhúzós nagyszerű gondolatmenetét, és látom, hogy jórészt érinti, amiről én írtam: a falszifikálhatóságot. Természetesen ez csak egy kritérium, de azt hiszem, manapság ez a legelfogadottabb. Érdekes, amit a pszichológiáról írtál, már csak azért is, mert én is művelője vagyok. Üdv

hanger 2008.04.22. 10:42:17

kedves hamu, nem tudom, hogy miért nem vettem észre idáig a bejegyzésedet. mármint az előzőt. ádám györgy cikkét nem találom. tudnál mégvalamit segíteni benne. a link nem működik, ha letörlöm az elejét, akkor sem...
süti beállítások módosítása