egy magyar filmet egy amerikaitól elég könnyen meg lehet különböztetni. egyetlen mondat, mozdulat alapján is. nehogy úgytűnjek, mint aki mindent szaroz ami magyar, de a filmjeink, bár imádom őket mégiscsak valahogy tele vannak hiteltelen párbeszédekkel, rossz szinészi teljesítménnyel. színpadi színészeink vannak, moziszínészeink meg ahogy látom nincsenek. rosszak a rendezők. évszázada probléma, hogy a nálunk nagynak számító színészek (Karádi Kabos) nemzetközi porondon kupléba sem nagyon férnek bele. Bár bizonyára több magyarázat is elképzelhető, de a legvalszínűbb mégiscsak az, hogy a színészképzésünk rossz. Azon meditálok, hogy vajon a tanárképzésünk milyen. mert az, hogy belülről rossznak tűnik, az nem jelent semmit.
Namost a filmek megadják a hirtelen összehasonlítás lehetőségét a színészek esetében, de a tanárok esetében ilyen hirtelen összehasonlítási lehetőséget már nem ismerek. milyen jó lenne, ha lenne.